ALAN  WATT TANÍTÓ  ELŐADÁS:  EGY  SZILÁNK (CSIPP)  A  SAROKKŐRŐL,

vagyis

A  RÉGI SZABADKÖMÜVES  BLOKKRÓL  LEPATTINTVA

(ÉS AZ AGYUNKBA BEKATTINTVA)

 

(A dialógus szerzői jogát Alan Watt fenntartja – 2006  DECEMBER 13  (Kivételek a zenei és irodalmi idézetek)

 

CUTTINGTHROUGHTHEMATRIX.COM

 

 

Jónapot emberek.  Alan Watt vagyok a  cuttingthroughthematrix.com  -ról és ma Szerda, 2006 December 13-a van.

 

“Figyelni foglak” -- 

 

 Szerző: Sting (ami angolul azt jelenti, hogy “Csípés”)

 

Minden lélegzetedet

És minden mozdulatodat

Minden kitörésedet

Minden lépésedet

Figyelni fogom

 

Minden egyes napon

És minden szót amit mondasz

Minden játekot amit játszol

Minden éjjel amikor itt alszol

Én figyelni foglak

 

Ó, hát nem látod-e

Hogy te az enyém vagy

Most a szegény szivem fáj

Minden lépéssel amit teszel

 

Minden mozdulatodat

Minden megszegett fogadalmadat

Minden hamis mosolyodat

Minden követelésedet

Én figyelni fogom

 

Alan: Korábban már emlitettem, hogy olyan rendszerben élünk, ami teli van törvényes előírásokkal.  Ott fent [rettenetes] jogász emberek irányítják a rendszert, és ezeknek megvan a saját szabályrendszerük, amit követnek, és amit úgy hívnak, hogy törvény. Ezért van, hogy amikor az alkotmányokat írják egyes országoknak, mindíg azt mondják, hogy “a törvény szerint”.  Nem definiálják a közönségnek, hogy mit értenek ezen, de egy magasabb szintü szabálygyüjteményről beszélnek. Egy olyan törvényről, amely az ő vallásukkal jár együtt.  Valójában egy olyan vallásról van szó, amelyben ők hisznek.

 

Néha-néha közzétesznek valami rendkívül fontosat egy újságban.  Ezt általában egy pár ujságban egyszerre publikálják világszerte egyidőben, különböző szerzőktől vagy professzoroktól vagy riporterektől, és soha nem látod azt mégegyszer.  Olyan ez mint egy villanófény a tükröző-ernyőben, de ez egyfajta figyelmeztetés, és ezt mindíg olyasvalaki írja – legalábbis valaki olyan dokumentálja, aki maga is benne van a dologban, a közzétett információ jellege szerint.

 

Egész életünkben masszív változásokhoz szoktattak minket.  Felkészítettek minket e változásokra – kondicionáltak minket rájuk lépésenként, és már legalább az 1800-as években tudták, hogy a tudomány oda jut majd ahol az ma van, legalábbis amit a  közönség lát belőle.  Biztos vagyok benne hogy annál sokkal magasabb szintü tudományuk is van.  Tudom, hogy ez megvan nekik, de ezek pontosan tudták, hogy hova fognak vinni minket lépésenként, és ez az egyik ok, amiért az emberek – és ezt a kérdést már régóta felteszem magamnak.  Miért nem ugranak egyszerüen át egy csomó lépcsőt, mivel a közönség olyan békés és háziasított, úgyhogy átugorhatnának egy pár lépést, de igazából ezt nem tehetik, és azt hiszem, hogy ezt már korábbi tapasztalatból tudják régebbi időkből – sokkal régebbi időkből.

 

Szinte olyan ez, mint egy számítogépi program, mert ha eltévesztenek egy lépést, az minden egyebet összezavar.  Mindíg vannak előre nem látott körülmények, amikor az ember nem követ végig egy matematikai szekvenciát; innen jön annak a szükségessége, hogy tréningezni kell minket generációról-generációra, és minden egyes generación belül van egy állandóan folyamatban levő tréningezés.

 

Valamikor még a 40-es és 50-es években volt egy püspok Londonban.  Ezt a “Vörös Püspöknek” hívták, aki felnőttek továbbtanulása céljára adott ki könyveket és amikor olvasod a könyveit, ő nem beszélt történelemről vagy matematikáról, vagy bármi ilyesmiről.  Amire ő utalt – és az egy huncut terminológia volt azoknak, akik tudják miről van szó – azoknak, akik kacsintanak egymásnak, mert ők a közönséget egész életükben a változások irányába tréningezik, hogy aztán azok gyerekei egészen természetesen fogadják majd el azokat a változásokat és sohasem kérdőjelezzék meg őket.

 

Ez része volt a kommunista tervprogramnak is, ez a folyamatos tréningezés, ahol még a fiatalok is kiirthatják a társadalom idősebb tagjait, még azokat is, akik elkezdték a forradalmakat, mert nem voltak annyira előrehaladottak és radikálisak, amennyire minden egyes generációt ki lehetett volna képezni, hogy olyan legyen.  Mi itt egy tudományról beszélünk.

 

És ma este itt van egy, ezen ujsagcikkek közöl, ami a “Toronto Star”-ban jelent meg 2006 December 10-én, és amit valaki olyan írt, aki, ha nincs is mindenbe beavatva, akkor legalábbis olyan emberek adták neki információt, akik világkonferenciákon vettek részt, mint pl. az amit a Loyola egyetemen tartottak, és ahol ugyezt a jövőbeli témát vitatták meg.  A Toronto Star (Torontói Csillag)-ban a szerző Kevin Haggerty, a riporter, és az azt mondta, hogy ez egy speciális előadás a csillagoknak, és ime, ezekről van szó benne.

 

“Mikorra az én négyéves fiam az öregkor petyhüdt húsába lesz burkolózva, valószinüleg közönséges dolognak tartja majd, hogy ő és szinte mindeni más akit csak ismer, tartósan be lesznek plántálva egy mikrocsippel.  Automatikus nyomonkövetés valós időben (állandóan és folyamatosan) fogja összekötni őt adatbázisokkal, amelyek monitorozzák és feljegyzik a legapróbb viselkedési jellemzőit is.”

 

Alan: Ez aszerint megy – most persze ezt én mondom.  Ez aszerint megy, amit az Amerikai Pszichológiai Egyesület nyomott itt már évek óta az Amerikai Pszichiátriai Egyesüléssel és a Világ Pszichiátriai Egyesüléssel együtt, hogy hogyan tudják ők valósággal megjósolni a viselkedésbeli változásokat az embereken, az állandó megfigyeléssel (monitorozással).  Ez a legfelső foka az állandó megfigyelésnek, mielőtt létrehozzák az új emberfajtát, amellyel kapcsolatban nekik nem kell annyira skrupulózusnak lenni. Szóval, így folytatódik:

 

“Az ilyen kilátásokat a legtöbb ember egyfajta elszörnyedt hitetlenséggel fogadja, elhessentve azt mint egy tudományos-fantasztikus képzelődést.  A technológia azonban már létezik.  Évek óta az állatvédő társaságok beplántálnak azonosító mikrocsipeket az állatokba, amelyek elhagyják a szokásos környezetüket.  Úgyszintén, sokmillió fogyasztói cikket ma már parányi rádiófrekvenciás azonosító csippek követnek nyomon, amelyek lehetővé teszik műholdaknak, hogy megállapítsák a pontos helyüket.

 

Egy kiválasztott embercsoport már fel van szerelve csippekkel, olyan készülékekkel, amelyek automatikusan kinyitnak ajtókat, bekapcsolnak fényeket, és más alacsonyabb szintű “csodákat” művelnek.  Kiemelkedő az ilyen személyek között a kutató, Kevin Warwick, az angliai Reading Egyetem professzora; Warwick úr egy élenjáró előmozdítója az ilyen csipek szinte korlátlan használati lehetőségeinek.”

 

Alan: Hát ez a Warwick, ez egy előretolt ember.  Ő egy egyetemi professzor ott, de erre a technológiára ő egy előretolt ember.  Ott volt az összes főbb bemutatókon, hogy nagyon csábítóva tegye a dolgot, és mások is lesznek ott világszerte, a többi országok számára is. Így folytatódik:

 

“Az egyéb felhasználók között szerepelnek a  Baja Beach Club (Baja Tengerparti Klub) tagjai Barcelonában, akiknek nagy része kb. 150 USA Dollárt fizetett azért az előjogért, hogy egy azonosító csippet plántáljanak beléjük, amely lehetővé teszi nekik, hogy elhaladjanak hosszú sorbaállások mellett a klubban, hogy italokat vásároljanak azáltal, hogy leolvassák a csippjeiket.  Ezek az egyének képezik az élcsapatot egy olyan erőfeszítés számára, hogy kiterjesszék a technológiát a lehető legszélesebb körben.”

 

Alan: Na, most megint én szólok közbe itt. Programok voltak erről, ismét, jelentősebb világbemutatókon, hogy tudjunk róla, hogy szoktassanak minket a gondolathoz – hogy ez mennyire elkerülhetetlen, és érdekes volt látni, hogy az a személy aki a szószóló volt ennek a társaságnak a számára, e klubok számára, amelyek rá akarják tenni a csippet a tagjaikra, szóval ez a személy történetesen az  NSA –nak egy volt tagja.  A Nemzetbiztonsági Ügynökségnek.  A nemzetközi nemzetbiztonságnak – ez egy nemzetközi biztonsági ügynökség.  Ezek megfigyelnek és nyomon követnek mindent és ezek azok akik nyomják ezt is.  Ez nemcsak Barcelonában van.  Azt hiszem a vállalat főhadiszállása Kaliforniában van.  De folytassuk:

 

“E ponttól kezdve a mikrocsippek egyre kisebbek lesznek, egyre kevésbé zavaróak a testben, és könnyebb lesz őket elfogadtatni.  Így a Nyugat polgárainak a nagy méretekbeni “csippezése” már nem technológiai, hanem csak egy kultúrális dolog. Ez csak attól függ, hogy mennyire viszolyognak az emberek annak a kilátásától, hogy személyesen megjelöljék őket, mint egy hatalmas emberi leltár egyes cikkeit .

 

Lehet hogy ma még erősek az ilyesfajta hiedelmeink, de az érzékenységeket meg lehet, és valószinüleg meg is fogják változtatni.  Hogy ez a jelentős hozzáállásbani változás valószinüen hogyan fog történni, az világos mindenkinek, aki egy kicsit megfigyelte a magántitokkal kapcsolatos problémák alakulását az elmúlt negyedszázad során. Nem lesz dörömbözés az ajtódon reggel 3-kor, amikor rohamosztagok jönnek, hogy beleerőltessék a csipeket a testünkbe. A folyamat kevésbé nyilvánvaló és kumulatív lesz, beleburkolva a “haladás” és a “szociális javulás” mindent kiálló nyelvezetébe, és azon folyamatok nagy részének az imitálása útján, amelyek hozzájárultak a zárt körü TV-kamerák kiterjesztéséhez, és a személyes adatok vállalatoknak való eladásához.

 

Egy egész sor kipróbált és bevált stratégiát vonultatnak majd fel, hogy megismertessék és hozzászoktassák az állampolgárokat a technológiához.  Ezzel összekapcsolva megpróbálnak majd nyomást gyakorolni a megbélyegzett csoportokra, és hogy rácsábítsák a lakosság többi részét arra, hogy őket is felszereljék csipekkel.

 

A következő generáció tehát így lesz rávezetve, hogy felcsippeljék őket:

 

A dolog távoli országokban kezdődik.  Miután a technológiát kipróbálták kísérleti nyulakon, vagyis mind embereken, mind pedig állatokon, akkor az emberek csippel való beültetésének  az első kiterjedt alkalmazása a nyugati világ perifériáján levő nációknál fog történni.  Ezek a fejlemények önmagukban is fontosak, de a nemzetközi jelentőségük abban rejlik, hogy hogyan ismertetik meg a globális közönseget a technológiával, és hogyan szoktatják hozzá oket a gondolathoz, hogy a csippel való beplántálásnak potenciális jövője van.

 

Feltetélezett csippezési szenárióknak egyre növekvő sorát fogják leírni a szórakoztató iparban és a médiában, ami a megismertetési és megbarátkoztatási folyamatot előre viszi.”

 

Alan:  Ez már történőben van.

 

“A Nyugaton, a csippeket előszor a megbélyegzett csoportok tagjaiba ültetik majd bele.  A gyerekmolesztálók lesznek a fő jelöltek erre a kitüntetésre, habár az elkezdődhet a terroristákkal, a kábítószer-kereskedőkkel, vagy akárkikkel, akik épp abban az évben a leginkább szidott bünözők lesznek.  Rövid életü ígéreteket tesznek majd, hogy a technológiát csak a “legrosszabbak legrosszabbján” alkalmazzák csak.  Valójában a bebörtönzött egyének széleskörü csippel való felszerelése gyorsan ezután következik, és ez felöleli majd a próbaidőre vagy becsületszóra kiengedetteket is.

 

Már a vádlottakat is felcsippezik, azon az alapon, hogy ez az intézkedés indokolt, mert ez meggátolhatja őket abban, hogy elmeneküljenek az igazságszolgáltatástól.  Sok bebörtönzött örülni fog ennek a fejleménynek, mert így jogosultak lesznek becsületszóra való kiengedésre, hétvégi kiengedésre, vagy közösségi munkára való ítélésre.  A börtönrendszerből fog aztán születni egy jellegzetes szóhasználat, ami megkülönbözteti a csippeseket a csipp nélküliektől.

 

Habár a csippeket azzal fogják indokolni, hogy azok a csalás és más bünök csökkentésére szolgálnak, a bünözők szinte azonnal megpróbálnak majd módszereket kifejleszteni, hogy szimulálják más emberek csipp-kódjait, és hogy manipulálják azok adatait.

 

A bebörtönzött lakosság viszonylag kis száma azonban azt jelenti, hogy a börtönök csak egy rövid megállót jelentenek egy hosszabb utazás során.  Az elterjedés sikere attól függ, hogy erősen behatoljanak arra a területre, ahol a törvénytisztelő állampolgárok széles tömegeit is felszerelik csippekkel. Ezért más megbélyegzett csoportokat is célba vesznek.

Minden bizonnyal az következik ebből, hogy az állami segélyre szorulókat is monitorozni fogják, ami egy olyan húzás, amit az indokol, hogy meggátolja a csalást, hogy növelje a hatékonyságot, és hogy biztosítsa azt, hogy a szegény emberek nem kapnak “meg nem érdemelt” előnyöket.

 

Ha az elektronikus úton való kereskedelem már eléggé előre haladt, akkor az állami segélyben részesülő emberek a segélyüket úgy kapják meg, hogy a mikrocsippjükön lesz az élelmiszer-jegyük, ami egy olyan eljárás, amelynek jogossági szinezete lesz, mivel ez biztosítani fogja, hogy a kliensek csak az állam által jóváhagyott javakat vásárolhatnak kijelölt kereskedőktől, csökkentve ezáltal azt a mindíg zavaró kilátást, hogy a szegény emberek az ő korlátozott pénzecskéjüket alkohol vagy dohányárúk vásárlására használják.

 

A polgári szabadságjogi harcosok majd megpróbálnak egy vitát létrehozni ezekkel a fejleményekkel kapcsolatban.  Az ő probálkozasaikat azonban arra, hogy meggátolják a csipp-beültetéseket, hátrányosan fogja befolyásolni az, hogy a tény jellegénel fogva nehéz a közönség szimpátiáját megnyerni bünözők és állami segélyből élők számára – mert sok állampolgár még örül is, ha ezeket a csoportokat szigorúbb törvényeknek vetik alá.  Valójában, hogy a közönség kevésbé törődik az effajta csoportokkal, az benne rejlik abban az okfejtésben, amely megmagyarázza, hogy a kényszerített felcsippezés miért is irányul aránytalanul nagy mértékben a megbélyegzettek ellen.

 

A kormánynak a személyes titkokkal foglalkozó ágazata fogja ezután felkapni a témát.  Megbízva azzal, hogy az ilyen kezdeményezések törvenyességét meghatározza, a személyes titkokkal megbízott biztosok és a Szenátusi Bizottságok egy egész erdejét fogják produkálni a jelentéseknek, amit egy csomó szétszórt nemzetközi konferencián fognak előterjeszteni.  A hosszadalmas kutatási és publikálási idők által akadályozva, ezeknek a következtései csak hosszú idővel azután lesznek közzétéve, miután a csipezés már egy igencsak befejezett tény.  Az ilyen technológiáknak a hatásosságáról szóló kutatási következtetések vegyesek lesznek, és sokféleképpen lehet majd őket értelmezni.

 

Hivatalnokok lármásan fogják megnyugtatni a csippező ipart, hogy ők nem ellenzik magát a csippezést, amely hamar egy gyorsan növekvő kereskedelmi szektor lesz.  Ehelyett, ezek csak azt akarják biztosítani, hogy a technológiát jól alkalmazzák, és hogy a csippeken levő adatokat nem használják rossz célra. Új eljárásokat fognak felvázolni…..

 

Mit érhetett volna el  Hitler, Mao, Miloszevics, ha az állampolgárai csippezve, kódjelekkel ellátva, monitorozva lettek volna?”

 

Alan:  Na hát, ez a Star – a “Toronto Star” általában a balszárny helyét foglalja el.  Az a dolguk, hogy csináljanak úgy, mintha baloldaliak lennének, és a Sun szokott mindíg a jobbszárny lenni.  Így hát ott vannak neked a Star-ok (Csillagok) és a Sun-ok (Napok).  Nem volt nekik olyanjuk amit Holdnak hívnak, de biztos vagyok hogy valahol az is ott van.  Szóval, ehhez a listához hozzá adhatjuk még Sztálint és Lenint is, akik milliókat ölettek meg, és minden egyes baloldali és jobboldali hőst, vissza egészen a Francia Forradalomig, és talán még az Angol Forradalomig és minden forradalomig, ami csak történt az egész történelem során.

 

“A munkaadók elkezdik majd elvárni a beültetett csippet, mint egy előfeltételét annak, hogy valaki megkapja a munkát.  Az USA hadserege fogja vezetni a sort, megkövetelve a csippet minden katonán, mint annak egy eszközét, hogy fokozzák a harcmezőn való parancsnoki kontrollt – és hogy azonosítsák az emberi maradványokat.  A szakácsoktól a kommandókig, a több mint egymilliós USA katonai személyzet minden egyes tagjánál a “dog tag”-eket (kutya-bárcákat; azonosítási jelvényeket) mikrocsippekkel helyettesítik.”

 

Alan: Ez édekes, ezek a “dog-tag” kutya-bárcák.  Tudod, a háborús kutyák bárcái.  Ez a régi Orion filozófia: a kutya-csillag követi az Oriont, a vadászt, és a kutyacsillag, a Szíriusz, az a kutya szeme, és a háborús kutyák szeme.  Ez a katona dolga.  Így hát most a kutyákból kísérleti nyulat csinálnak.  Így mennek a kutyától a nyúlig.  Nem tudom hogy ez most evolúció vagy devolúció, fejlődés vagy visszafejlődés?  Ebben nem vagyok egész biztos. De folytassuk:

 

“Szorosan ezek mögött jön majd a nagylétszámú biztonsági szektor.  A biztonsági őröktől, rendőrtisztektől és a börtön-személyzet dolgozóitól mind megkövetelik, hogy legyen csippjük. A kényes munkahelyeken dolgozók ugyanebben a helyzetben találják majd magukat.

 

E fázisnak az első jelei már láthatók.  2004-ben a mexikói főügyész irodája elkezdte az alkalmazottakat csippekkel beplántálni, hogy korlátozza a bejutást a biztonsági területekre. Az “érzékeny munkaterület” végül majd kibővül úgy, hogy bárkinél, aki olyan munkában dolgozik ahol kulcsokra, jelszóra, biztonsági ellenőrzésre, vagy személy-azonosítási jelvényre van szükség, ezeket csippel helyettesítik majd.

 

A bírók, akik ezeknek az intézkedéseknek az alkotmányosságával kapcsolatban fognak kihallgatásokat folytatni, azt fogják következtetni, hogy a csippezési eljárások a törvényes határokon belül esnek. E programok nagy részének a vékony “önkéntességi” bevonata lehetővé teszi majd a bíróságoknak, hogy fenntartsák azt, hogy az egyének nincsenek  belekényszeritve a technológia használatába.

 

Az olyan helyzetekben, ahol a csippeket nyilvánvalóan rákényszerítik az emberekre, az ítéletek ezeket a személyes titkokhoz való jog kétségtelen áthágásanak minősítik majd. Azonban, ezek az ítéletek felhozzák majd a homályos és történelmileg állandóan változó alapállást  az “ésszerüséggel” kapcsolatban, és így a ráerőszakolt csipp-beültetést a személyes titkokhoz való jog “ésszerü” áthágásának minősítik, abban az értelemben, hogy a kormánynak a hatékonyság követelményeit ki kell elégíteni, és hogy szükség van a  biztonság növelésére, a még mindíg folyó háborúban a terrorizmus, a kábítószerek és a bünözés ellen.”

 

Alan: Nem hangzik ez ismerősen?

 

Ezen a ponton, a modern életnek egy sajnos gyakori tragédiája fog megtörténni: Egy kisgyereket, valószínüleg egy fényképen jól mutató, totyogó szép kisgyereket meg fognak gyilkolni, vagy szörnyű módon kínozni.  Ez a Nyugati Világ egyik média-fővárosában fog történni, ami biztosítja majd a megállás nélküli őrült híradást.  A csipp-gyártók felismerik ezt mint egy lehetőséget, amelyre évek óta vártak.  Az ő technológiájukkal, ami mostmár szinte tökéletesen üzembiztos, és amelyet már szinte minden állampolgár ismer és ami viszonylag olcsó, a gyártók összeállnak a rendőrséggel, hogy egy széleskörűen hirdetett kampányt indítsanak el, amely arra bíztatja a szülőket, hogy a gyereküket beplántált csipekkel lássák el, “a saját lelki nyugalmukért.”

 

Speciális, kedvező üzleti ajánlatokat fognak tenni.  A beültetés ingyenes lesz, és a családi nyilvántartásokat az ellenörző-nyomonkövető szolgálatoknak adják át. A szerető, de ideges szülőket megnyugtatják majd, hogy képesek lesznek a gyerek csippjét belefoglalni a saját “személyes digitális segédjük” (PDA, vagy kamerás zsebtelefon) funkcióiba, és így a gyereküket bármikor és bárhol láthatják.

 

E fejleményekkel párhuzamosan lesznek kezdeményezések, hogy a kényelem logikáját használják arra, hogy csábitással rábirják az egyre kisebb ellenálló csoportot, hogy elfogadja a felcsippezésnek a mostmár közönségesnek számitó gyakorlatát.  Először ezt a kényelmi csippezést a nyugati társadalom felsőbb rétegei számára tartják fent, lehetővé téve az elitnek, hogy akadálytalanul mozoghassanak a hatalom fizikai és információs folyosóin.  Az ilyen szokásszerű eljárások aztán prózaibbá válnak és szélesebb körben terjednek, mint előnyök, amik abból származnak, hogy a személyen rajta van a csipp.  A felcsippezett egyének pl. gyorsabban mehetnek át a vámon.

 

Valóban, ez végülis egy feltételévé fog válni annak, hogy az emberek a tömegközlekedési rendszereket használják, vagyis, a megbízott hivatalnokoknak meg lesz engedve, hogy monitorozzák a csippedet.  A vállalatok árengedményt ajánlanak majd azoknak az egyéneknek, akik a csippjükön tárolt pénzt használják fizetésre, azzal a mellékesen beleértett feltetéllel, hogy a kereskedő egy csomó személyes adatukhoz hozzáférhet. Ezek az “árengedmények” hatékonyan alkalmazott büntető árazási sémák, amelyek a csipp nélküli egyéneknek többet számolnak fel, hogy ezáltal rábírják őket arra, hogy alávessék magukat a nyomonkövető ellenörzésnek.  A vállalatok kikeresik majd a személyes adatokat abban a reményben, hogy egyre több finoman kirajzolt kliens-profilt alakítsanak ki eladási célokra, és hogy azokat eladják más intézményeknek is.

 

Amikor elérünk erre a pontra, akkor már az összes főbb szervezetek keresni fogják az alkalmat, hogy kihasználják a lehetőségeket, amiket egy szinte teljesen felcsippelt lakosság nyújt.  A csippek alkalmazása terjedni fog, és vele a különféle árengedmények is. Minden egyes háztartási technológia úgy lesz kialakítva, hogy a személyek csippjeivel való kölcsönhatás alapján működjön.

 

Egyre nehezebb és egyre költségesebb lesz találni olyan szamítógépet vagy háztartási készüléket, amely a régimódi  “kézi” működtetéssel megy.  A pácienseknek a kórházi vagy közösségi egészségügyi kezelése is rutinszerűen mikrocsippezve lesz, ami lehetővé teszi az orvosi személyzetnek – vagy pontosabban mondva, a távoli számitógépeknek – hogy monitorozzák, vagyis folyamatosan, minden pillanatban nyomon kvessék a páciensek biológiai rendszereit.

 

Azon igyekezetükben, hogy csökkentsék a nagyrészt engedelmes polgárság egészségügyi költségeit, a hatóságok adókedvezményeket adnak azoknak az egyéneknek, akik rendszeresen testedzést gyakorolnak.  A személyes csippeket távolról figyelik, hogy biztosítsák, hogy a szivverés megfelel az adott testgyakorlási programnak.

 

Mostanra, a “csippezés” tényleges folyamata sok egyén számára egyszerűen csak abból áll, hogy aktivizál bizonyos funkciókat a már meglevő csippjükön.  Bármi elképzelés arra nézve hogy eltávolítsák a csippet, egyre tarthatatlanabb lesz, minthogy az, hogy az embernek csippje van, egy előfeltétele lesz annak, hogy részt vegyen a modern élet dinamikájában, mint pl. bevasárlás, szavazás, és autóvezetés.

 

Az a néhány ember aki még kitart (a csipp ellen), egyre jobban belefárad a viccelődésbe, hogy elmaradott “géprombolók”, és hogy közvetve azzal vádolják őket, hogy valami rejtegetni valójuk van.  Nem bírják majd idegekkel, hogy a szomszédaik elmennek mellettük a “csippes” sorokban, míg nekik el kell viselniük a késlekedéseket, a kényelmetlenségeket, és a csipp nélkülieknek fenntartott költségeket, így végul ők is a legkisebb ellenállás utját választják, és beveszik a csippet.

 

Egy generáció alatt tehát, a kulturális idegenkedés - amit sokan úgy látnak mint természetes reakciót annak a kilátására, hogy a testünket megbélyegzik mint egy börtönlakóét egy koncentrációs táborban– el fog halványulni.

 

Az elkövetkező években egy néhány a legnagyobb befolyású intézményes szinészek közül a társadalomban, kezd majd mellé állni mindennek, hogy rácsábítsa, erőltesse, és esetenként rákényszerítse a következő generációt arra, hogy elfogadja a beültetett csippet.”

 

Alan: Nos, tudjátok hogy kik lesznek azok az emberek.  Remélem rájössz magadtól.

 

“Itt van tehát az idő, hogy elgondolkozzunk ennek a szenáriónak a példátlan veszélyeiről.”

 

Alan: Hát igen, itt az idő.

 

             “A legjelentősebb ezen aggályok közül…

 

Alan: Muris, hogy még ez is egy Szabadkőmüves mondás, mert “itt az idő” egy olyan kijelentés, amit sokszor mondtak az embereknek, amikor arról volt szó, hogy elkezdjenek egy forradalmat a régebbi Szabadkőmüves időkben.

 

“Itt van tehát az idő, hogy elgondolkozzunk ennek a szenáriónak a példátlan veszélyeiről.  A legjelentősebb ezen aggályok közul az, hogy még a viszonylag stabil társadalmakban is, olyan időkben amikor félnek, elfogadnak csalárd igéreteket.  Hogyan nyílvánulnának meg Joe McCarthy ( kommunista boszorkányüldöző az 50-es évekből), J. Edgar Hoover (az FBI kommunistagyűlölő és korrupt ura), vagy a déli Klu-Klux-Klan embereinek az előítéletei – azokéi, akik mélyen gyökereztek az amerikai politikai intézményben – egy ilyen világban?  Mit érhetett volna el  Hitler, Mao, Miloszevics, ha az állampolgárai csippelve, kódjelekkel ellátva, monitorozva lettek volna?”

 

Alan: Meg aztán Sztálin és az összes többiek.

 

“A tanúbizonyságok kórusa hamarosan elkezdi majd zengeni a beplántált csipek érdemeit.  Megnyugtatások jönnek majd a demokrata tradíciókról, a törvény uralmáról és a privát jogokról.  Sajnos, a történelem azt mutatja, hogy a dolgok katasztrófálisan rosszra fordulhatnak, és ez zavaró módon rendszeresen elő is fordul.  Hiába vannak a nemzetközi egyezmények, a legalitás, vagy a demokratikus érzékenységek, ezek sosem voltak képesek meghiusítani az eltökélt könyörtelenséget.”

 

Alan:  Hát, ez igaz, mert sosem volt demokráciánk, és valójában ez a kulcs az egészhez.

 

“Ez nálunk nem fordulhat elő” lett az eltűntek hattyúdala.  Jobb ha elgondolkozunk az elnyomásnak és nyomorúságnak ezekről a lehetőségeiről, mielőtt felajánlanánk a fiaink és lányaink törékeny kis karját.  Míg nem tudjuk megítélni az összes pozitív előnyöket amiket ebből a technológiából lehet húzni, a negatív kilátások szinte túl rémítőek ahhoz, hogy egyáltalán belegondoljunk.”

 

Alan:  Szóval így végződik a “Toronto Star”-ba 2006 December 10-én betett külön melléklet.  Kérem bocsássanak meg, ha a felolvasásban hibákat követtem el, mert az arcom még fagyos attól, hogy odakint dolgoztam.  A szám elég merev, és többnyire sokkal gyorsabban olvasok mint ahogy beszélek, de azt hiszem, hogy a legnagyobb részét sikerült itt közölnöm.

 

Ez a jövő, amire apránként mindannyiunkat tréningeznek hogy oda elérkezzünk, ha hagyjuk azt megtörténni, és a probléma a közönség számára a technológia, és az, ahogyan azt prezentálják és hirdetik, az olyan szenvedéllyé válik, mint a morfinizmus.  Nagyon könnyen szenvedéllyé válik.  Ha visszagondolsz, a televízióban, amit kiadtak a közönségnek hogy elsősorban is agymossák őket, de ha visszagondolsz azokra, és amikor felkeltél és csatornát váltottál, hát az egy semmi kis erőfeszítés volt.  Normális volt, és aztán kijöttek a kézben tartott távirányító konverterekkel, és hirtelen már nagy dolog volt, ha tényleg fel kellett kelned hogy csinálj valamit, mert a távirányitó elromlott, vagy az elem kimerült.  Szóval mi nagyon gyorsan, rettentesen, szenvedélyesen beleestünk a táviranyitókba, és erre számítanak ebben a tréningben is, amit úgy hívnak hogy “az életünk.”

 

Eladjuk az összes jogainkat – és ezt valójában már meg is tettük – szépecskén feladtuk az összes jogainkat amink volt a múltbeli függetlenségből.  A régi jó időkben ezek csak hadsereget küldtek és elvették azt tőled.  A földedet, ami a tiéd volt, és beterelték az amerikai indiánokat a rezervátumokba.  Mostmár az Észak-Amerika összes népei készülnek arra, hogy betereljék őket “habitat (lakó) területeknek” nevezett rezervátumokba, ami ugyanaz a dolog. Szóval a föld amin laksz, az nem a tiéd úgysem. Te csak béreled azt, függetlenül attól, hogy mit fizetsz a bankoknak a mortgage (jelzálog, bankkölcsön-visszafizetés) fejében – az angol szó “mortgage” maga azt jelenti, hogy “mort”, vagyis “halott”, és “gage”, vagyis “zálog” – vagyis, halálig elzálogosítva.

 

Évekkel ezelőtt a tudományos-fantasztikus programok – és ez az valóban, ahonnan az “előrevetítéses programozás” kifejezés ered.  Minket a tudományos-fantasztikus könyveken, regényeken, TV-sorozatokon és filmeken keresztül programoztak a következő lépésre, hogy gondolkodás nélkül menjünk tovább a következőbe, anélkül hogy megkérdeznénk: “Miért is megyünk ebbe az adott irányba?  Miért nem valami más irányba megyünk?”

 

Lenin maga mondta, hogy a társadalom ezernyi irányba mehetne. Csakhát a közönségnek  nem szabad tudnia ezt.  Azt kell hinniük, hogy az amibe beleszülettek, az az ő egyedüli természetes életmódjuk, ami valaha is kifejlődhetett.  És ha visszagondolsz az összes tudományos-fantasztikus könyvekre, Isaac Asimovra, a kettő AA-t a futurista ötletcsinálók tették oda.  Ezeket futurista társaságoknak hivják.  Ezek azok a helyek, ahol az összes kibontakozó, feltörekvő “akarok-lenni” fickók a tudományos-fantasztikus világban csak előadásokon vesznek részt, és aztán ott vannak a nagyfiúk hogy finanszirozzák őket, látod, az összes jelentősebb könyveket azok finanszirozzák a megvalósulásba, akik azt akarják, hogy a közönség megismerje azokat, igy kiválasztanak bizonyos embereket, megadják nekik az adatokat, éppúgy mint H.G.Wells-nek, és azok egy emberi történetet írnak, ami a csalétek ahhoz hogy belehúzzon minket, mert mi szeretjük látni azokat az embereket, akik ugyanazokat a kis dolgokat csinálják, és ugyanazokat az intrikákat művelik, és ez a csali minden drámában, és ha egyszer lenyeltük a csalit, ha bevesszük mind a hozzátartozó cuccot amit beleépitettek vagy köréje épitettek, hát az a te programozásod.

 

Akkor jön a tényleges esemény, és te azt gondolod: “hát én azt hiszem, ez normális” – csakogy az nem normális.  A programozás nélkül nem látnád azt úgy mint normálisat.  Állandó, folyamatos programozás ez, és Asimov persze egy volt azon fickók közül, akit elsősorban azért választottak ki – his specialitása a robotok és cyborg-ok voltak. 

Az eredeti méhecske. A tökéletes méhecske.  Az űrhajójukat úgy hívták hogy “a méhkas”.  Így hívták, és az ő feladatuk az volt, hogy mindenkit asszimiláljanak, beépítsenek mindenkit és minden felsőbb életformájú lényt az ő rendszerükbe, és hogy azok egy másfajta méhecskévé váljanak – egy olyan munkássá, ahol minden és mindenki össze van kötve elektronikán keresztül, ami felébresztheti az Új Kor híveinek az érdeklődését. Azt vélhetik, hogy ez egy jobb formája a telepátiának, mert pontosabb.  Az egyedüli probléma az, hogy nem te irányítod a saját gondolataidat vagy döntéseidet.  Rá vagy kapcsolva egy központi számítógepre, mint a borg.  A Királynőre.

 

És milyen érdekes az is, hogy az “Egyetemes Katona”-ban, azt hiszem ez volt a film, amiben Van Damme egy olyan katonát játszott, akibe csipek voltak beplántálva.  Azt hiszem, a szemei voltak beplántált készülékek. És ott vannak a Bionikus Emberek.  Nem a három, négy vagy öt, de  a hat, emlékszel? – a “Hatmillió Dolláros Ember”-nek bionikus szemei voltak.  Legalább az egyik bionikus volt, és akkor láthattad azt a borg-ban is.  Az, amelyik infravörös, hogy hatékonyabb legyen éjjel.  Egy jó munkás.  És ott voltak azok a kis dolgok is amik kiálltak az arcukból.  Hát, helyben vagyunk. Mint mondom, az emberek rajonganak a technológiáért.  A drámákban hirtelen ott vannak neked ezek a kis fülbe dugható szerkentyűk a szájuk előtt levő résszel az arcuk mentén. Nagyon klassz.  Nem látsz drótokat, és ez az új zsebtelefonod, és hát persze, mutatják ezt neked az összes izgalmas sztorikban és most te sétálsz az utcán, és látsz embereket ezekkel, épp mint a borg.  Ezek részben már ott vannak, és az ilyen embereknek kényelmesebb lesz, ha az a kis dolog nincs odadugva az arcuk elé.

 

Hallottam embereket ezt mondani: “hát, ez a természetes előrehaladás. Fantasztikus lesz, ha meglesznek mindezek a képességeink”.  De az sohasem dereng nekik, hogy A  VILÁG  MINDÍG EGY NÉHÁNY EMBER KONTROLLJA ALATT  VOLT, és  EZEK SOSEM ADNAK NEKED SEMMIT AZÉRT, HOGY AZ NEKED EXTRA HATALMAT  ADJON  ŐVELUK  SZEMBEN.   Ellenkezőleg, ezt a technológiát arra használják, hogy ők 100%-ig, állandóan kontrolláljanak téged minden területen és mindenkor, mert az előre való kiszámíthatosága minden embernek az, ami az ő nyugalmukat adja – az ő “világbékéjuket.”  Az ő utópiájukat, ahol azok vannak fent és azok uralkodnak, akiknek az “erényei” vannak.  Az “erényesek” ott fent.

 

Az a kis nemesi klikk, ahogyan ők magukat nevezik.  Nekik “erényeik” vannak.  Mi csak közönséges emberek vagyunk, úgyhogy mi nem lehetük erényesek, az ő nemesi kódexük szerint.

 

Így hát ők irányítani tudják majd az egész világot anélkül hogy aggódniuk kellene amiatt hogy te mit csinálsz. Hogy te mit tervezel.  Milyen boldog állapotban tartanak ők minket a kenyerükkel és cirkuszaikkal, a sportokkal, szórakozással, az effajta dologgal – és nekik egy békés világuk lesz, amikor egyikünk sem lesz képes önállóan gondolkozni.

 

Aleister Crowley, akit sokat szidnak mindazért amit tett, és ami igaz is. De ő egy csomó igazságot is mondott.  Ez az a fickó, aki a B-666 volt, amint játszott a közönség agyával, és természetesen a Keresztények elszörnyedve hőkölnek hátra, amikor hallják, hogy 666, és pedig ez ott van az ő Szent Könyveikben. Nem értik a saját szent könyveiket.  Nem értik, hogy valójában ők mit imádnak.

 

[Burke] Crowley ugyanazt a dolgot mondta a maga idejében a rendőrségről.  Először kezdik a kisvárosi rendőrséggel, talán egy vagy két emberrel. Ha a város nagyobbra nő, vagy egy nagyváros lesz, akkor végül egy  bizottságnál kötsz ki.  A Bizottságok bürokraták, akik megtervezik a dolgokat, és döntéseket hoznak, mert mi egyebet tudnak tenni, mint hogy döntéseket hoznak, és ezeket leírják, és ráerőltetik a lakosságra, és aztán ezek a bizottságok növekednek, és növekednek, és egyre csak növekednek, és minthogy az egész rendőri munkájuk az, hogy meggátolják – ezek ugy hivják ezt, hogy meggátolják a bűnt, hát akkor tudniuk kell mindent, amit mindenki csinál.

 

A puszta létezésénél fogva, a rendőrség  - mellesleg, az is, ahogyan létrehozzák őket, a definíciójánál fogva, hogy miért is vannak ott egyáltalán. Az, hogy ők miért is léteznek, az elérkezhet egy olyan fázisba, ahol már totális kontrollra mennek, és azt erőltetik. Ez a természetük.  Én általában azt gondolom, hogy ha bizottságok osszejönnének, vagy a kormányok is összejönnének, - mindaddig amíg azok veled is találkoznának és beszélgetnének, addig ez rendben lenne, ha mi mindig olvashatnánk az ujságokban, hogy nem hoztak döntéseket semmiről.  Akkor könnyebben lélegezhetnél, mert mint régen egy régi államférfi az USA-ban mondta: “amikor a kormány összejön, leül és tárgyal, akkor jobb, ha erősen markolod a pénztárcádat” – és mostmár ez több, mint csak a penztárcád.  Jobb ha erősen markolsz mindent, mert valamit el fognak venni tőled, és ez a Fenevad természete.

 

A Szovjet szisztéma, és annak nagyrésze amit a Szovjetunioban életbe léptettek, annak nagy része korábbi kisérletezésből és korábbi forradalmakból eredt, és a doktrinák amiket Voltaire és mások magukénak vallottak, az irók abban az időben, akiket, biztos vagyok benne, hogy szintén a nagyfiúk finanszíroztak, mert ha belenézünk a személyes életükbe, ezen irók közül egyiknek sem volt egyáltalán semmi erénye, ha megnézzük a személyes életstílusukat, de ezek olyan elképesztő dolgokat tudtak mondani a könyveikben, hogy mondhatnánk, hogy szent isten, milyen tökéletes, kiművelt emberek ezek.

 

Maga Voltaire, aki egy csomót írt a jogokról – nos, mint Thomas Paine, hogy Voltaire írt az ember jogairól és az igazságról és a szabadságról, miközben ő maga sok embert csúnyán becsapott és kicsalt tőlük sok mindent az élete során, mint pl. pénzkölcsönzés és csalások, és még folytathatnám a sort róla és másokról, de hát ezt adják nekünk, látod, hogy felizgassák a csőcseléket arra, amiről azok azt hiszik, hogy az a szabadság.

 

De amit speciálisan a Francia Forradalomban csináltak, ott jött ki először egy terv, és ez már azelőtt is megvolt – azt már előzetesen felállították, és egy olyan tervvel jöttek elő, hogy csökkentsék a Franciaország lakosságát.  Namármost, ez adja meg neked a kulcsot ahhoz hogy lásd, ki irányítja a műsort.  A bankárok?  Talán a kor nagy nemzetközi bankárai, akik az egyedüliek voltak, akik a gazdasághoz értettek – életek és lakosságok az országhatárok ellenében, farm-területek és így tovább, és ezek több parasztot irtottak ki, mint amennyit valaha is legyilkoltak a fővárosokban a nyaktilón.

 

Már ki volt dolgozva az ideális lakosság terve minden egyes provinciára, mert végülis – látod, a bankárok szemszögéből, és ez a kulcs.  Ez, ahogy olvasod a dolgokat.  Egy bankár szemszögéből, hogyan küszöbölöd ki a szegénységet?  Hát úgy, hogy kiiirtod a szegényeket, különösen azokat a szegényeket, akiket megfigyelve megállapítod, hogy ezeknek semmi esélye arra, hogy valaha is vigyék bármire, kivéve, hogy továbbra is szegények maradnak.  Igy hát kiirtod őket, és ez ugyanaz a tervprogram, ami a Francia Forradalom óta folyik, legalábbis a jelenlegi fázisig.

 

Thomas Malthus írásaiban és az Egyesult Nemzetek írasaiban látjuk azt a rettenetes vágyat arra, hogy mindenkit beoltsanak az egész földön, és elég különös módon, az AIDS és minden egyéb tör ki ezeknek az oltásoknak a nyomában, és az emberek nem látják az összefuggést, még akkor sem, ha az ENSZ az ő “WHO” World Health Organization –jával, vagy én inkább hívom azt Doktor WHO-nak, akinek van egy “Népesség-Szabályozási és Kontrollálási Részlege” is.  Nos, mit gondolsz, ez mit jelent?

 

Ezek nemcsak ülnek és kivánságlistákat állítanak össze az Egyesült Nemzeteknek.  Ezek tudják hogy az ő céljaik mindíg hoszútávuak, de kitartóan haladnak feléjük.  Az Egyesült Nemzeteket senki sem választja – mármint az embereket, akik az Egyesült Nemzetek szervezetében ott vannak.  A világ lakosságának a legtöbbje sohasem talákozik senkivel ezek közül, kivéve talán az alacsonyabb rangúakat, akik végrehajtanak valamit, vagy oltásokat adnak ki az embereknek, de te sohasem fogsz találkozni senkivel akin öltöny és nyakkendő van, és aki az Egyesült Nemzeteknek dolgozik, mert ezeket az embereket külön tenyésztik ki ezekre a pozíciókra.  Ezek a Nemzetek Ligája tagjainak az unokái, és ezek speciális iskolákba járnak, külön a közönségtől, mert ugyebár nem akarnak beszennyeződni közönséges gondolatokkal, amikor nekik olyan nagy feladatuk van, amit az emberiség számára végre kell hajtaniuk.

 

Ez a tényleges világ, amiben élünk.  Ennek a nagy része egy rémségek műsora.  Azok számára, akik a felébredés útján vannak, ez gyakran túl sok.  Belépnek a különféle programokba, amelyek megrémítik őket.  Ott naponta halálra ijesztik őket, gondolván hogy a világ véget érhet bármely percben, és őket a világon minden elképzelhető dologban becsapják,  hogy vásároljanak, vegyenek valamit hogy meggátoljanak minden egyes katasztrófát, ami csak valaha megtörténhet, kivéve egy valóban természetes katasztrófát. Manapság, amikor mindenben ott van a tudomány, már nehéz megállapítani, hogy mi a természetes és mi nem.

 

Egyszer, miután átvette az Angol Bankot a napóleoni háború után, Rotschildot megkérdezték, hogy “mikor csinál maga pénzt úgy istenigazából?”  “Mikor csinálja a legtöbb pénzt?”  És ő ezt mondta: “amikor vér folyik az utcákon.”  Ez az, amikor a kétségbeesés, tudod, oda hajtja az embereket, hogy mindentől megváljanak, abban a reményben, hogy akkor életben maradnak.  A biztonságért, hogy tovább éljenek.  Egy napot, két napot, heteket, akármennyit.  Ez az, amikor mindenre képes vagy.

 

És a Szovjet rendszerrel, amely később jött, a nagy kisérleti terepen a modern korban, ha valaki elkövetett egy adott bűntettet Oroszországban, akkor egész lakosságokat büntettek meg, és egy olyan törvényt hoztak, hogy ezt soha többé senki nem tudta elkövetni. Itt látjuk a Nyugatot a nem-kormányszintű szervezetekkel, amelyek az ENSZ-szel állnak kapcsolatban, és amelyeket a nagy alapítványok pénzelnek.  Semmi köze ezeknek a néphez; mint pl. MADD, az “Anyák a Részeg Autóvezetők Ellen”. Nos, ezeknek részlegeik vannak mindenfelé, és ha bele akarsz tekinteni abba, hogy ki hozta létre a helyi városi lerakatot, hát csak nézd meg hogy milyen jutalmat kapnak azok az emberek, akik nyomták és nyomták ezeket a dolgokat, amik már olyan megállapodottak, mintha egy kulturának a részei lennének.  És a rendőrség kéz-a-kézben együttműködik ezeknek az igényeivel, mert ezek irtó boldogan teljesítik a társadalmat körülvevő totalitárius struktúrák  követeléseit.

 

Csak egy pár nappal ezelőtt jött ki a CBC televízión a MADD vagy visszafelé olvasva: DAM..…és hogy minden dollárbol csak 9 cent [9%] megy csak a jótékonysági célra, amit nekik adományoznak.  De azt a tagot, aki a torontói részleget megnyitotta Ontario-ban, végul azzal jutalmazták, hogy egy igazgatói széket kapott a jelenlegi engedélyezési szervezet igazgató tanácsában, ami egy kormánytestület.

 

Nem rossz, mi?  Kis hasznok, és ezt találod minden NGO-nál (Non-Governmental Organization = Nem-Kormányjellegű Szervezet, amely azonban kapcsolatban van az ENSZ-szel) és az államilag engedélyezett vezetői csoportok megett, amelyeknek hatalma van az életed felett.  Mindig a jótékonyság álarca mögött dolgozik a Szabadköművesség és annak az összes nevei.  Nehéz megtámadni egy jótékonysági intézményt, de amikor a jótékony szervezetek kéz-a-kézben kezdenek dolgozni a rendőrséggel és politikusokkal hogy megváltoztassák a törvényt, hogy korlátozzák a jogaidat, úgyhogy minden autóvezetőt úgy kezelnek, mint egy potenciális bűnözőt.  Ez a Szovjet szisztéma amiben mi most élünk, és ha senki sem akarja említeni a Szovjet szisztémát vagy kommunizmust, hát akkor használd a saját eszedet.  Ha valami úgy megy mint egy kacsa és úgy hápog mint egy kacsa, hát az egy kacsa, nem?  Csak épp a kifejezéseket nem használják így, és ezért ez nem ugrik be sok embernek, akik azt hiszik, hogy ők csak naponta fejlődnek ebben a fantasztikus világban amiben élünk.

 

A dialektikus folyamatot használták az összes korokon keresztül egészen napjainkig, minden egyes konfliktusban.  Minden konfliktusnak minden részében ott van a dialektikus folyamat.  Ezt találod pl., ha visszatekintesz az Amerikai Függetlenségi Háborúra, ahol a szerzők Angliában, különösen Burke, olyan könyveket írtak, amelyek támogatni látszanak az eredeti lázadást, és mégis, Burke maga beismeri, hogy ő teljesen hitt a tradícióban, és teljesen ellene volt annak, hogy az egyének valaha megváltoztassák a társadalmat.  Nem hitte hogy erre az egyénnek joga lett volna.  Ő azt hitte, hogy ehhez csak azoknak van joga, akik legfelül vannak.  Azoknak, akik már bizonyították a maguk értékét kormány-intézményekben, azon a téren, hogy irányitsák a társadalom sorsát.

 

És ugyanezt a folyamatot látjuk használni ma a TV-ben, ahol, miután egy politikus beszél—miután leadta az ő nagy beszédét, és elég világosnak látszott, akkor behoznak két szakértőt, akik két teljesen különböző értelmezését adják annak, amit magad is épp hallottál, és miután vegignézted az egész egyórás műsort, akkor már olyan messze vannak attól amiből kiindultak, hogy nem tudod hogy most épp a Plútóval találkozol-e, amelyet épp most fosztottak meg a bolygó státuszától a szakértők, vagy hogy egyáltalán hol vagy.  Ezt a technikát használják újra-meg újra.  Az emberek azonban általában kiválasztják az egyiket vagy a másikat és az válik az ő véleményükké, bármi témában.

 

De ez mindíg ugyanígy volt, minden korban.   A fő előadóval szemben mindíg adtak neked egy mellette álló és egy vele ellentétes véleményt.  Szokás szerint ezek csak szerzők, akik feljutottak a csúcsra.  És azok akik azt hiszik hogy mi csak úgy bumlizunk az űrben, megpróbálva kiokoskodni egy pár dolgot miközben repülünk, hát, csak maradj ott, ahol vagy.  Ne gyere közel.  A VILÁGOT ILYEN MÓDON TERVEZTÉK MEG.

 

És e pillanatban mindenki mutogat mindenki másra, és megint, éppúgy mint a politikus utáni megbeszélők, akik elemeznek mindent, az emberek táborokra szakadnak.  Eldöntik, hogy melyiket akarják választani maguknak, mert elfogultak az egyik vagy a másik irányban afelé amit ők maguk szeretnének hinni, hogy mi is mindennek az oka.  De ezeknek az embercsordáknak – ezeknek a világnézet szerint megoszló csoportoknak a vezető családokat adják oda [hogy válasszanak közülük példaképet] és így te ezeket követed.

 

A gazdaság kereskedelmi módon felépített rendszerében, ahol mi a gazdagokat, a vagyonosokat, a híreseket és a régi családokat imádjuk, azokat akik mindig is gazdagok, vagyonosak és híresek voltak, mi követjük őket és ez a nagy hiba, mert akkor sohasem tudjuk a dolgokat a saját eszünkkel megérteni, és ez mindenkire vonatkozik. Protestáns, Katolikus, Hindu, Zsidó, akármi.  A nagy családok ott fent, habár azok beadhatnak neked egy dumát és tradíciókat, hogy téged tanítanak, és rituálékat, és így tovább, és az összes helyes dolgokat mondják, amihez neked semmi közöd. Ezek csak egymás között házasodnak.  Ez egy külön nép.

 

És semmi kétség, hogy ez a szisztéma végül eljutott Babilonba, és azóta végül a világ többi részébe is.  Mindig elrejtőzve emberek mögé.  Mindig rábírva az alsóbb rendűeket hogy kövessék őket és hogy ujjal mutogassanak másokra.  Így lehet kontrollt fenntartani a káoszban.  Rend a káoszból.

 

Káoszt teremtesz, és bebiztosítod, hogy mindegyik oldalt te vezeted – és erre már rég rájöttem, hogy ez így megy.  Ha olvasod a könyveket, amiket mindegyik szembenálló csoport kiad, aztán elolvasod a másik csoport könyveit, hát igazuk van. Mindegyiknek igaza van.  Ott vannak a tények.  Így es így, ezt-meg ezt mondja.  Ez-meg-ez  azt akarta tenni a másik csoport ellen és fordítva.  Azt találod, hogy mindegyik korrekt.  De hogyan lehet mindegyiknek igaza? - és akkor rájössz, hogy “álljunk csak meg egy percre”.  Mindegyik oldalnak  készen adják az ő vezetőjüket.  Ezért van mindegyiknek igaza.  Ezért van, hogy minden irás leellenőrizhető, különösen azok, amelyek ujjal mutogatnak másokra.  Ezeknek mindnek igaza van.  Mindegyik oldalnak.

 

Pike maga mondta ezt.  Albert Pike.  “Amikor csak az igény felmerül egy hősre a nép között, mi odaadjuk azt nekik.”  Hát ez azt jelentette, hogy mindegyik oldalnak.

 

Mindegyik oldalnak oddaadják az ő vezetőjüket, akik mind a helyes dolgokat mondják, és az összes helyes dolgokat csinálják, de nyilvánvalóan olyan módon, hogy még nagyobb káoszt idézzenek elő.  Sosem győzzük le, és sohasem jutunk be az mögé, amiről azt hisszük, hogy a halálos ellenségünk. Ez sohasem történik.  És ez soha nem is fog megtörténni mindaddig, amíg az emberek szeretnek rajongani más emberekért.

 

Van egy elképesztő dolog az emberiségnél, amikor imádni akarnak valakit, aki fizikailag jár a földön, és aki végülis “felsőbbrendű.”  Mondhatnánk, hogy az emberek akarják a Fenevadat.  Azért van ott a Jelenések Könyve.  A Jelenések az Új-Testamentumban van, a keresztény könyvben, és a Jelenéseket egy MISZTIKUS NYELVEZETTEL írták, amely körül egy meseszerű burkolat van a beavatatlan tömegek számára, hogy legyen miről vitatkozniuk.  Ezért van, hogy annyi szembenálló csoport van, akik azt mondják, hogy “nem, az ezt jelenti.”  “Nem, én tudom a választ.”  Ezek nem tudják azt, hogy egy kódolt, ezoterikus írás van benne [rejtett jelentéssel a beavatottak számára]  és ennek elsősorban az időhöz van köze, és vannak benne számok, és betűk és szimbolizmus.

 

Mi volt Babilon azelőtt?  Mi már tudjuk, mi volt azelőtt Babilon, legalábbis egy kicsit tudjuk.  Tudjuk, hogy sokkal azelőtt volt Suméria.  És a Suméria egyik legfontosabb szimbóluma a dzsungelbeli oroszlánkirály volt.  A dzsungel ugyanaz.  A piramis alatt az egydolláros bankjegyen ott van a bozót.  Az a parlag.  Ez a dzsungel, a parlag.  Az oroszlán van mindíg legfelül.  Az oroszlán a legnagyobb ragadozó.

 

És mit mondott Pike?  “Ne szégyelld a természetet (t.i. a dolgok természetes rendjét).”  Más szóval,  ők nem panaszkodnak azzal kapcsolatban amit természetes tenni, aszerint ahogy ők látják a dolgokat, mert amit az ő szemeik  látnak, az, hogy a ragadozóknak [a bátrabbaknak, erősebbeknek, ravaszabbaknak] joga van uralkodni az alacsonyabb rendűek felett és efelett nem kell könnyet ejteni.  Szerintük ez természetes.

 

Tudjuk, hogy Suméria előtt, ami mellesleg csak summer (vagyis angolul: Nyár), szóval, Suméria előtt volt a Harrap-iak civilizációja, végig a Közép-Keleten egészen Indiáig, és India majd a végén meglepi az embereket, mert sok abból ami mindez mögött van amiről itt beszélünk, az Indiából indult el.  Legalábbis, ez az egész rendszer, ez határozottan.ott kezdődött.

 

Ha az igazi bűnösöket keresed, akkor a legkevésbé valószinű helyen keresd őket.  A legnyilvánvalóbb azert van odatéve, hogy nyilvánvaló legyen.

 

Láttuk, hogy beoltogatnak minket.  Láttuk, hogy a torok és orr-manduláinkat természetes módon kivették,  és azt mondták nekünk, hogy ezek a múlt maradványai, amikor még primitív majomemberek voltunk.  Nincs ezekre már szükségünk.  És mindez egy teóriával kapcsolatos, amivel Charles Darwin állt elő, a Szabadköműves, akinek a nagyapja és az apja már a saját könyveikben előadták ugyanezt a témát, amit akkoriban a Szabadköművesek között terjesztettek.  Ezek bízták meg Darwint hogy álljon ki a nyilvánosság elé a vallásukkal.  Amikor kivették a torokmanduládat és orrmanduládat, akkor kitépték egy részét a tested védelmi mechanizmusának, mert ezek egyben fehér vértesteket is termelnek, amelyek megölik a fertőző bacillusokat.

 

Miert vennék ki egy részét az immun-rendszerednek?  Hat azért, mert azt akarják hogy halj meg, érted?  Ezért kellett azokat kitépni. Ezért, és egész lakosságokat győztek meg arról, hogy ez természetes és normális volt és az anyukák elvitték az ő kisfiaikat és kislányaikat a kórházakba, hogy ezt megcsinálják rajtuk.  Mostmár le vagy gyengítve, úgyhogy jobb, ha oltásokat fogadsz el.  Mostmár efelé nyomnak minket – a 60-as évek gyógyszer-mániája egy rávezetés volt a kábítószeres kábult állapotokra – a nagy transzos állapotokra. Mit jelent az AS?  Hát Altered States-t, vagyis kábult Transz-Állapotokat.

 

Úgyhogy a következő lépés az elektronikusan előállított transz-állapotok [ a csippekkel], és sokan rámennek erre, mert ők olyan “boldogtalanok az életükkel és nincs lelki békéjük”, mint Aldous Huxley mondta. És nincs békességük, érted? mert Huxley tudta, merthogy ő egy tagja volt az elitnek, és ők egy olyan rendszert kreáltak, amely nem ad neked békét.  Valójában  maga a rendszer a fogyasztás körül forog, és minden hirdetés azt mondja neked, hogy te nem vagy boldog.  De itt van az, ami majd boldoggá tesz.  Tisztítsd a fogadat ezzel és örökké mosolyogni fogsz.  Egy bizonytalanság állapotában tartanak, átmeneti időkben, ahol az egész kultúrát szándékosan és újra-meg újra kirántják a lábad alól, így hát nem meglepő ez azok számára, akik tanulmányozták ezt, és előre látták, ahogy az egyes részek jöttek.

 

Így hát természetesen, az emberek boldogtalanok.  Nincs biztonság semmiben.  Védtelen állapotban tartanak.  Majd mi őrzünk téged minden ellen.  Arra idomítanak, hogy rohanj ki az iskolából, csak hogy versengj felfelé a piramis teteje felé, és aztán csodálkozol, hogy vegĘlis miért nem tudsz feljutni oda, és ki vagy fulladva, és megrémülsz, mert már látod hogy nem leszel sikeres, és jönnek ezek a fiatal fickók, akik hátba döfnek, hogy ők jussanak fel oda.  És így tovább, és így tovább.

 

Hát ez a rendszer.  Így aztán jön a hangulataid elektronikus megváltoztatása (a csippen keresztül).  Elektronikus élmények, egy látszólagos (virtuális) valóság.  A virtue – az “erény” a Szabadköművességben, ne feledd.  Virtu-ál-is valóság.  Al-láh-is.  Még az is amit most mondtam, annyi kódolt dolgot tartalmaz, hogy most nem megyek bele ebbe, de ez az amiben élünk.  Nem lesz egy valós valóságod.  A te virtuális valóságodat programozók fogják megtervezni, és te talán egész életedben próbálod azt kiganéjozni.  A ganéj az a trutyi, amit egyes állatok hagynak maguk mögött, de te nem is tudod, mert te lehetsz majd egy James Bond, aki felmegy valami laborba az égben, hogy megmentsd a világot, vagy ilyesmi, és az egész életedet egy fantáziában éled le, amit mások programoztak, írtak és rendeztek színpadra neked.

 

És amikor arra az időre gondolsz amit más emberek töltenek el a TV előtt, és a fogyasztásra szánt filmekre, hát ők már szinte ebben a stádiumban vannak.  Tudod, szeretnének elmenekülni (a valóságtól).

 

Amint a nyomás és a félelem növekszik, és A KORMÁNY-ÜGYNÖKSÉGEKTŐL CSAK  RÉMISZTGETÉS JÖN,  csupa felhajtás, felhajtás. Mostmár mindenből terrorizmus kezd lenni.  Lehet hogy te magad is egy terrorista vagy, csak még nem tudod.  Talán a gyerekednek kellene jelentenie ezt a helyi rendőségnek vagy a rohamosztagnak.  Így végülis az egyedüli lelki nyugalom az a hatóságilag engedélyezett lelki nyugalom lesz, ahol már egyáltalán nincs agyad.  Egy előre megírt fantáziád lesz, és ez csak egy másik generációnak van, és amikor azok már kikoptak a világból, akkor jön a következő lépés.  A matematikai szekvencia, mint mondom; mert ezek nem használhatják egy közbenső lépésben a szándékosan kreált humanoid robotokat, amelyek már speciális funkciókra lesznek előállitva, mint amiről Páltó is beszélt.

 

Az egybeesési teóriákkal foglalkozókat hagyom csak visszamenni az ő egybeeséseikhez, és én azt hiszem, mi csak úgy bumlizunk keresztül az űrön, tapogatózva, és megpróbálva valami mást.  De azok számára, akik “tudják, mi a csízió”, azoknak azt mondom, hogy tarsatok ki, mert még sokkal-sokkal messzebb kell mennünk.

 

Nem mindenki képes elviselni a rossz híreket, és ezért van, hogy neked nagyon-nagyon jól meg kell vizsgálnod az illetőket, mielőtt információt vagy részletes informaciót adsz nekik.  Csak azt add nekik, amit elbírnak abban az időben, és még akkor is, csak akkor, ha tényleg tenni is fognak valamit vele.  Nem számít, ha nem tudod felvilágosítani a tömegek agyát.  Ez sohasem volt egy háború a tömegek és egy kisebbség között.  Egy bizonyos értelemben, ez egy háború azok között akik mindig tudatosak, azokkal szemben, akiknek hatalma van.  A tömegek mindíg azt követik, aki nyer.

 

Egyes emberek egy hivatással születtek ide. Másoknak ezt meg kell találniuk, és a megfelelő emberek megtalálják az ő saját hivatásukat, rendeltetésüket.  A céltudat alapvetően fontos az életben, és nincs magasabb rendű cél, mint ez az út, amin épp most vagyunk.

 

Minden jót kivanok.  Jóéjszakát, és menjen veletek a ti istenetek.

 

“Az Ártatlanság Vége”     Don Henley-tól

 

Emlékezz amikor a napok még hosszúak voltak

És egy mélykék ég alatt hömpölyögtek

Törődtem is én a világgal

Amikor anyu és apu ott álltak mellettem

Amikor az “és boldogan élt mig meg nem halt” kudarcot vall

És megmérgeztek minket ezekkel a tündérmesékkel

Az ügyvédek kis dolgokat cincálnak

Mivel apunak el kellett repülni

 

De én tudok egy helyet, ahova elmehetünk

Ahol ember még sohasem járt

Hát üljünk le és nézzük az elúszó felhőket

És a magas füvet a szélben lengeni

 

Kifekhetsz ott hanyatt, fejed a földön

És hagyd a hajad körülem hullani

Állj ellen ha tudsz

De itt a vég

Eljött az ártatlanság vége.

***

 

 

Fordította:  Filantróp 

A Tirpákföld ( Nyírség) fia.