ALAN WATT TANÍTÓ ELŐADÁS:

 

“A LAKOSSÁG HOZZÁSZOKTATÁSA AZ AGYBA  ÜLTETETT CSIPPEKHEZ

 

ÉS

 

AZ ELŐRETOLT EMBEREK, AKIK A BEPLÁNTÁLÁST VÉGZIK”

 

2006   DECEMBER 20

 

Az előadás szerzői jogát Alan Watt fenntartja – 2006 December 20 – (Kivételek a zenei és irodalmi idézetek)

 

WWW.CUTTINGTHROUGHTHEMATRIX.COM

 

 

Jónapot emberek.  Alan Watt vagyok és 2006 December 20-a van. Hektikás egy idő volt ez, ahogy bejön a tél és ez az idő amikor minden aminek működnie kellene, nem működik, úgyhogy az ember nagyon-nagyon elfoglalt, ha kint él vidéken, ahol függsz azoktól a dolgoktól amiket használnod kell.  Gépek és dolgok – manapság, minél újabb a gép, annál valószinűbb, hogy nem fog hosszú ideig működni, mert ugyan mutatósra tervezték, de nem arra készitették őket hogy tartósak legyenek; csak úgy nyomják ki őket tömegtermelés formájában, és akkor jössz rá erre, amikor a kisgépjavító maszekokkal beszélgetsz, akik azt javasolják neked, hogy akár ezer dollárt fektess bele régi hófúvókba, inkább mint hogy kimenj és megvásárold az újakat – hacsak nem a legdrágábbat veszed, mert manapság mindent eldobhatónak készitenek.  Olyannyira, hogy a szerelők nem is akarnak dolgozni e gépek némelyikén, mert azok átkozottan túl bonyolultak ahhoz, hogy a belsejükbe nyúlj, hogy ahhoz a részhez juss, amelyet meg kell javítani. Ilyenek ezek a dolgok.

 

És vasárnap, múlt vasárnap az országúton kidurrant a gumim.  Semerre nem volt más jármű az úton, egy aszfaltúton, és ez egy könyvekbe való dolog, mert amikor a fickó  levette a kereket hogy megnézze mi szúródott bele, és az épp a gumi peremén volt, úgyhogy azt még csak nem is lehet megjavítani. Ezt nem lehet megjavítani.  Egy olcsó kis kínai rozsdamentes vajvágó kés volt benne a gumiban, és hogy az hogy került oda, fogalmam sincs, mert olyan szögben volt, mintha eleve bele lett volna állítva az aszfalt útba, hogy felfelé álljon egy olyan szögben, hogy belemenjen a gumiba – magába a jó gumiba, ez elképesztő.  Az esély többmillió az egyhez.  Szóval ez a könyvekbe való.

 

Szóval ma este fura beteg dolgokról beszélünk, amelyek fura beteg emberekkel történnek, akiknek fura beteg agya van, és így Kevin Warwick-ról fogok beszélni.

Ez  W-a-r-w-i-c-k. A professzor, akit a világ előterébe toltak, hogy hozzászoktasson minket az agyba ültetett csipek gondolatához, és őt aztán ugyancsak előléptették. Semmi nagy dolog nem törtenik anélkül, hogy oda ne tennék az illetőt, hogy csinálja, legyen az egy iró vagy szószóló,  vagy ilyesmi, vagy valaki, aki valaminek az érdekében beszél.  Amikor mindezek összefogva egyszerre dogoznak világszerte, az összes TV-társaságok, amikor ezek nemigen mondanak semmi újat, habár a fickó úgy tünteti fel, hogy új utakat tör ezzel a technológiával, akkor tudhatod, hogy ez egy összehangolt akció arra, hogy hozzászoktasson minket egy gondolathoz, és ezt nevezzük “előrevetítéses programozásnak”.  És most felolvasom egy részét egy intejúnak amit ő adott, és a vége felé azt is megmondom nektek, hogy hol találjátok meg ezt az interjút.

 

“Ha olvasni tudnád az agyam”   (Gordon Lightfoot hangfelvétele)

 

Szerelmem, ha olvasni tudnád az agyam

Micsoda mesét mondanának a gondolataid

Épp mint egy régi filmben

Egy szellemről egy jókívánságból

Egy sötét kastélyban vagy egy masszív erődben

Láncokkal a lábamon

Tudod, az a kisértet én vagyok

És sosem leszek többé szabad

Amíg szellem vagyok, akit nem láthatsz.

 

Alan:  Sali Earls interjúvolta meg őt, hát itt van.

 

“Kevin Warwick, a Reading Egyetem kibernetikai professzora, egy jólismert és ünnepelt tudós az Egyesült Királyságban.  Az ő úttörő kutatása az idegrendszerbe ültetett szerkentyűkkel oda vezetett, hogy ő maga is megkapta a maga beplántált mütyürkéjét, ami az idegrendszerét hozzákötötte az internethez, és ami valóában egy emberi kibernetikai robotot csinált belőle.”

 

Alan: Hát mindjárt itt van a hazugság.  Amiről ő itt ugy beszél hogy “úttorő” vagy úlenjáró, az már ócska dolog.  Huxley beszélt erről már az 50-es és 60-as években, amikor Angliában a Tavistock [agykontroll] intézetnél dolgozott.  Szóval ez egy igen régi cucc.  Kb. 15 évvel ezelőtt a Svéd ujságokban voltak beszámolók arról, hogy ezeket börtonlakóknak adták – önkénteseknek a börtönökben, akikbe ezeket beletették, és hozzákötötték őket számítógépekhez.  Úgyhogy ezt már mind megcsinálták, és mégis beadják nekünk ezt a hülyeséget, ezt a zagyvaságot, hogy higgyük el, csak hogy hozzászoktassanak minket ahhoz hogy ez milyen egyszerű, hogy Warwick szerint ebben a fázisban van ez a dolog.

 

“Warwick egy nyilvános előadást adott az Angol Számítógépes Társaság (British Computer Society) Dél-Wales-i ágazatának egy nemrégi karácsonyi rendezvényén amlyeet az ITWales szervezett, és amit a Nemzeti Vízparti Múzeumban (National Waterfront Museum)  tartottak.  Az előadásában, amit egy több mint 200 emberből álló közönségnek adott, Warwick a saját beültetett csipjeiről és  a “feljavított emberi lények” lehetséges jövőjét körülvevő etikai kérdésekről beszélt.”

 

Alan: Feljavított emberi lények, ez egy érdekes kifejezés.  Az emberek nem veszik észre, hogy ezeket és mas hasonló kifejezéseket már évek óta tesznek bele a fejükbe a tudományos-fantasztikumokon keresztül, és azt találjuk, hogy a Star Trek sorozatban volt egy “genetikai feljavítás”, ahogy ott hívták.  Aztán ott volt a “Hét a Kilencből”, egy nagyon Kabalisztikus neve a nőnek, aki részben egy kibernetikus beplántált volt a közvetlenül az agyaba ültetett készülékkel, mert ő tagja volt annak a borg-nak, amely a túloldalra jött át.  Tovább menve, ez így szól:

 

“Az előadás után, Warwick professzor beszélt Sali Earls-zel a munkájáról, a médiában való hírességéről, és a jövőbeli terveiről.”

 

Alan: Látják, ez csak egy előretolt ember.  Alapjában csak egy vigyorgó, ostoba alvilági alak, aki arra van szánva, hogy beleugrasson minket abba, hogy elhiggyük, hogy még csak a korai napjait éljük ennek, amint beleegyezünk az első dolgokba, ahogyan azokat prezentálják nekünk, és amik valószinűleg a karba ültetett csippek lesznek, meg ilyesmi, ami az a fajta dolog amit ez a fickó eddig tényleg csinált.

 

“A kibernetika gondolata egy kicsit úgy hangzik sokaknak, mint tudományos fantasztikum.  Hogyan definiálná maga a témáját?”

 

Alan: Hát az ember láthatja már a kérdesekből is, ahogyan azokat feladják neki, hogy ez itt egy formátum – egy olyan kérdés, amit valaki más írt, egy profi, aki úgy fogalmaz, hogy az ártatlannak, szépnek és izgalmasnak hangozzék.

 

“Hogyan definiálná maga a témáját?”

 

Alan: És tessék, így folytatja:

 

“A kibernetikát történelmileg úgy definiálják, mint kontrollt és kommunikációt emberek és gépek felett, és a számomra ez egy olyan téma, amely valóban embereket és gépeket ölel fel, amelyek sokféle módon egymásra hatnak.  Különösen a biomedikai területeken – a technológia használata az orvostudományban így vagy úgy – de ez úgyszintén egy beletekintés  mindenfajta technológiai egységekbe a szisztémák szemszögéből, és hogy azok hogyan működnek, amikor egy ember is benne van a szabályozási körben.  Így hát ez magába foglal olyan dolgokat, mint a robotika és a mesterséges intelligencia – ami az én fő érdeklődési területem.”

 

Alan: Akkor hát ez valaki olyan számára van, aki nem túl intelligens, nemde?  És itt ismét felismerhető abból amit mond, hogy ez mind előre le volt írva, mert ezek, hogy elérjék amit akarnak, mindíg előretolt embereket használnak - a nyomorékokat, a szegényeket, a betegeket.   Egy hatalmas iparág működik ma világszerte épp most a testrészek terén, és az embriók szövetei terén az abortuszokból, meg miegymás.  És még Kínában is, a jelentések, amelyek onnan jöttek, hogy elítélteket kivégeztek, mert azoknak a DNA-je (genetikai felépitése) megfelelő volt olyan testrészekhez, amiket valaki gazdag vagy ki a csuda  épp keresett, és ez az egész egy ténylegesen létező személlyel kezdődött, akinek volt egy lánya és egy fia, akiknek kellett egy vese vagy akármi, és hát így történt, ahogy ez az egész ipar beindult, és igy egyeztünk bele, mert ezek mindíg azt a horgot használják, hogy “segíteni az embereket.”  Ennek a világnak a történelméből láthatod, hogy az elitnek nincs más gondja, mint segíteni a szegény lelkeket akik ott legalul vannak.  De folytassuk.

 

“Ez egybefolyik a tudományos fantasztikummal.  Azt gondolom, hogy ezen a speciális területen a tudományos fantasztikum az, hogy a jovőbe tekintünk.”

 

Alan: Ennek a fickónak némi mesterséges intelligenciára lenne szüksége.

 

“…vagyis az intelligens gépek világába, és hogy megkérdezzuk azt, hogy hogyan is hasonlit az az emberi intelligenciára; és a cyborg-okra  -- kibernetikus organizmusokra – amik részben emberek, részben gépek, és amelyek irtó izgalmasak, és ez valami, amiben én nagyon, sőt egyre jobban szeretek aktívan részt venni.”

 

Alan: Így hát ez nagyon izgalmas, és úgyszintén, így segíthetsz embereken, akik meg vannak bénulva, stb.

 

“Az előadásban amiről maga beszélt, a beültetett csippről, amit 2002-ben magába tettek három hónapra.  Miért érezte úgy, hogy szükséges egy ilyen folyamaton magának is keresztül menni?”

 

Alan:  Hát ez nekem igen muris.

 

             “Ez egy, azon dolgok közül, amikor valamit előszor próbálsz ki…

 

Alan: Azt mondja, először, hé?

 

“…akkor azt magadon is tapasztalnod kell.  Jeleket küldtünk végig az idegrendszeren és fel az agyba, és ezt magadon is tapasztalni, annak talán kétféle szerepe van.

 

Az egyik, hogy természetesen, ez nagyon veszélyes – ennek talán nincs is jelentősége – és hogy az ember becsületes legyen, amikor ott van egy olyan kutató vagy akárki más, akinek nem kellett az adott kísérletet végrehajtania, és valami rosszul sikerült – ami könnyen előfordulhat – én nem tudom hogyan tudnék magam is élni vele.  Ha félre sikerul, és énrólam van szó, akkor az rendben van.  Én a helyeset választottam, el akartam végezni a kutatást, és ha valami rosszul sikerult, hát istenem, elfogadom.”

 

Alan: Ez az ember egy érmet akar és becsületrendet.  Talán egy lovaggá ütést is bedobnak, és végül még a Nobel Díjat is. Bátor jelleme van.  És erre nézve csak az ő szava áll rendelkezésre, mármint hogy egyáltalán beültettek neki egyet.  Ezt a csalást láttuk a Jacobson családban egy pár évvel ezelőtt, akik azt állították, hogy mindegyikükbe beültettek egyet.  Az is kiderült, hogy mindegyikük részvényes volt a cégben, amely megpróbálta a csippet ránk erőltetni, és hogy egyáltalán nem volt bennük csipp. Na és így folytatja:

 

“Ez az egyik szempont, de mi egy extra érzékszervi adatbevitelről is beszélünk itt…

 

Alan: Ez itt most az Új Kor híveinek van.

            

“…például, vagy egy új módon való kommunikálásról, valójában magamon is tapasztalva azt, és megértve, hogy milyen érzés – ez roppantul izgalmas, és magam is hasznát látom ennek. Maga itt egy ilyen kísérlet veszélyeiről beszél.  Biztos vagyok benne, hogy maga tudja, hogy egy csomó ember úgy tekintené magát mint egy kicsit lököttet, de talán sokan nincsenek tudatában az úttörő jellegű kutatásban rejlő veszélyeknek.

 

Alan: És íme a hős, aki ismét beszél.

 

“Igen, ez egy kicsit olyan, mint “Jekyll és Hyde”.  Tudományos szempontból, maga nem tudja, hogyan fog beválni a dolog.”

 

Alan: Hahaha.  Ezt megcsinálták ezerszer meg ezerszer már azelőtt, a Tavistock-tól kezdve, kisérletekben.  Nemcsak Angliában, hanem keresztul-kasul az egész világon.

 

“Ha Dr. Jekyll sikeres lett volna, az egy egészen más sztori lenne.  Én eddig szerencsés voltam a kisérletekkel amiket csináltunk, nekem minden jól ment, de aki utánam jön, az esetleg nem lesz ilyen szerencsés.  Az embernek ezt a kockázatot vállalnia kell, és egyes emberek kinevethetik amit csinálsz – és ha rosszul sikerül a dolog, akkor azt gondolják, hogy te egy idióta vagy, és ha a dolog jól sül el, akkor szinte nem is figyelnek oda.  De bánom is én.  Engem ez igazán nem zavar, engem csak az érdekel, hogy elvégezzem a munkát – ez az ami izgalomba hoz engem.

 

Alan:  Nem megmondtam?  Ez az ember egészen határozottan a lovaggá ütésre megy, határozottan arra megy.  Talán egy-két erdemrendre, egy lovaggá ütésre és a Nobel Díjra.

 

“Amikor a csippet magába ültették, akkor a felesége is átment egy hasonló eljáráson ideiglenesen, és maga és ő úgy kommunikáltak egymással, mint egyik idegrendeszer közvetlenül a másik idegrendszerrel.  El tudná magyarázni, mi is történt, és hogy ez milyen volt?

 

Gondolom, az egyik dolog az, hogy engem egész életemben mindíg izgattak azok az első kísérletek, amiket Sam Morse végzett a telegráf redszerrel, aztán Alexander Graham Bell, aki ténylegesen előállt a telefonrendszerrel, és egy lépést tett előre.  Így hát, később egy olyan pozícióban lenni, ahol az ember csinálhat valamit, ami nemcsak hasonló, hanem bizonyos tekintetben úgy is teninthető, mint ami túllép mindezen, ez egy fantasztikus lehetőség volt.

 

Beültettük az én csippemet, ami elekromosan közvetlenül összekötötte az én idegrendszermet a szamítógéppel és rá az internetre, és a feleségemére, Irináéra, akinek szintén elektródákat nyomtak bele az idegrendszerébe, hogy hozzákössék azt a számítogéphez és az internethez, és lényegében összekötöttük az idegrendszereinket közvetlenül, elekromosan.  Volt egy áramkör ami közvetlenül összekötött minket, úgyhogy amikor ő megmozdította a kezét, az idegi jelek az ő agyából átmentek az ő idegrendszerébe és megjelentek az én idegrendszeremen, ennélfogva az én agyamba is bejutottak.”

 

Alan: Így hát mondhatjuk, hogy a feleség belenyúlt mindenbe.

 

“Jó Rezgések”  a Beach Boys - tól

 

Szeretem a szines ruhákat amit ő visel

És azt, ahogy a napfény játszik az ő haján

Hallom egy kedves szó hangját

A szélben, amely az ő parfümjét a szélben lengeti

 

Jó rezgéseket érzékelek

Ő izgatóan hat reám

Jó rezgéseket érzékelek

(Um, bop, bop, jó rezgéseket)

Ő izgatóan hat reám

(Um, bop, bop, izgalmakat)

Jo, jo, jo, jo rezgeseket

(Um, bop, bop)

Ő izgatóan hat reám

(Um, bop, bop, izgalmakat)

 

“Így az ő agyából jövő jelek elektromosan mentek át, hogy ingereljék az én idegrendszeremet és agyamat, és amikor ő haromszor mozdította a kezét, én három impulzust éreztem az agyamban, és az agyam felismerte hogy a feleségem kommunikál velem.  Ez volt a világ első tisztán elektromos kommunikációja agytól-agyig, és igy ez volt az alapja a gondolati kommunikációnak.”

 

Alan: Nahát, ez akkora kupac szemét itt, mert mindez már nagyon régi dolog. Ez nagyon-nagyon régi dolog, amiről ez itt beszél.  Ez csak arra van, hogy a közönséget hozzászoktassa a témához.

 

“Gondolja, hogy idővel az emberek kifejlesztik majd annak egy módját, hogy megfelelően értemezzék ezeket a kommunikáciokat?  Abból amit maga mondott, úgy tünik, mintha maga az idegrendszerbe beültetett készülékeken keresztül képes érzékelni, de nem képes teljesen megérteni, vagy szavakkal megfogalmazni.

 

Alan: Ime a válasza.

 

“Első alkalommal, azt hiszem, ez egészen triviális lesz, mint a telepatikus kommunikáció, és talán még egy telefoni, szinte beszéd-típusú kommunikációt is meg lehet ismételni, de gondolkodás nélkül, csak épp az egyik agytól a másikig.  Ezt nem lenne nehéz elérni.”

 

Alan:  Hát persze, mivel ezt már meg is tették.

 

“Akkor hát a nagy kérdés, hogy mennyivel tovább mehetünk, mert ha jeleket közvetítünk agytól-agyig egy párhuzamos módon, az feltárja a lehetőséget képszerű, grafikus, szines kommunikációra agytol-agyig.  Ez tényleg izgalmas lesz, amint az emberek megtanulják hogyan tudják felismerni ezeket a jeleket egy teljesen új módon.

 

Igen nehéz előre tudni, merre is fog ez menni, ez valóban csak kezdi feltárni egy teljesen új világát egy sokkal gazdagabb kommunikálás lehetőségeinek. Csupán 130 évvel ezelőtt Alexander Graham Bell egy világot tárt fel az első telefonhívással, és kétlem hogy ő maga is elképzelte volna, hogy ez a televízióhoz fog vezetni –

 

Alan:  Nahát, képzeljék csak el, Alexander Graham Bell története – egy magas rangú Szabadköműves, ő egy egy nagyon magas szintű Szabadköműves volt; és az apja már csinált hangtól-koponyáig való kommunikálást embereken.  Olvassák csak el a történetüket.

 

“Ha előre nézünk 100 evre a jövőbe, akkor nehéz volna elképzelni, hogy mindez hová vezethet.”

 

Alan: Én azt hiszem, ez nem nehéz.

 

“Egy olyan lehetséges jövő, amiről hallottak a BCS (szupravezetőkről szóló) előadásban, az, hogy feljavítják az emberi lényeket egy olyan mértékig, hogy végülis cyborg (kibernetikus emberi robot)-nak lenni egy általános dolog lesz, és a többi ember egyfajta alantasabb fajta lesz. Valóban gondolja-e, hogy  valószinű ez, és milyenféle időbeli perspektívát lát erre nézve előttünk?”

 

Alan: Az ember láthatja, hogy ezek feltett kérdések és előre megírt válaszok. Mindezt már megcsinálták ezelőtt.

 

“Gondolom, ez egy határozott lehetőség.  Ez egy izgalmas technológia, amely kitágítja a lehetőségeket az emberiség számára.  Nem hiszem, hogy ettől a szegény szegényebb lesz, de ez minden bizonnyal adni fog azoknak, akik megengedhetik maguknak, olyan intellektualis képességeket, amelyek messze afelett vannak, mint amijük jelenleg van.”

 

Alan: Ime, itt van megint a sznobságra való csábítás.

 

“Azt is hiszem, hogy ez nemcsak kibőviti a társadalmat, hanem két csoportra választhatja azt szet.  Es ez nagyon gyorsan megtortenhet.”

 

Alan: Es ezt a fajta szöveget találod a filmben, ahol még genetikai feljavitásról is szó van.  Megtalálod ezt a Gattica-ban.  G-a-t-t-ic-a.  Nagyon érdemes megnézni.  Jó film.

 

“Először gondolati kommunikálási kísérletek várhatók egy évtizeden belül…”

 

Alan: Mégegy hazugság.

 

“…Úgyhogy tíz éven belül ezeket a kísérleteket elvégzik, ha nem én magam, akkor mások – és ez meg fog történni. 

 

….Húsz éven belül, gondolom, ez kezd majd mindennapos valósággá válni, úgyhogy csak odamégy és beinjektáltatod azt a parányi kis dolgot a fejedbe…” 

 

Alan: Hát, helyben vagyunk.  Csak egy  apro kis dolgocska, amit a fejedbe injektálnak be.

 

“…és akkor kommunikálhatsz más emberekkel csak egyszerűen úgy, hogy gondolkozol.  Ez egy igen-nagyon erőteljes képesség.”

 

Alan: A sznobokat ez csábítja. 

 

             “…de akiknek ez nincs, azok kezdenek igencsak hátramaradottak lenni.”

 

Alan: Ime, itt van a marketing stratégia, amit minden nagy szövegíró használ.  Lemaradsz, ha a gyerekednek nincs számítógépe, akkor ő lemarad.  Ezt mondták akkor is, amikor egyesítették Európát, hogy ha nem csatlakozol, akkor lemaradsz.  Ez a legmodernebb rábeszélési stratégia.

 

“…én azt gondolom, hogy ez a kétszintes társadalom már itt lehet  minden bizonnyal 2050-re…

 

…Egyfajta módon, én nem látok problémát ebben – ha az emberek fel akarják javítani magukat, miért is ne?  Legyen több eszünk és egy újfajta kommunikálásunk.  Ha az emberek nem akarják ezt, az az ő dolguk.”

 

Alan: Menjünk vissza a riporterhez.

 

“Ha ez megtörténik, gondolom hogy ennek nagyrésze alapjában ezeknek a technológiáknak a kereskedelmi értekesítése lesz, és hogy mennyire felelős módon adják el és használják őket.”

 

Alan: Ime a válasz.

 

“Gondolom, ez roppant nagy kereskedelmi lehetőséget nyújt, és persze, ott vannak az etikai kérdések is – ‘csináljuk ezt, vagy nem kellene csinálnunk?’ A kereskedelmi lehetőségekben magukban is etikai kérdések vannak, minthogy profitot hoznak, nemcsak a résztvevő vállalatoknak, hanem az országokon belül is. Így ha az Egyesült Királyság, amely a piacra dob egy kommunikácios készüléket, amely igazán beindul, hatalmas pénzeket fog bekasszálni,”

 

Alan: Ez arra van, hogy a nagy kapzsik ráugorjanak.

 

“…ami jó lesz az országnak, és amit remélünk is, hogy ez fog történni. Az etikai kérdések változnak kezdve attól hogy jó-e egyáltalán ez a dolog vagy nem, egészen addig a tényig, hogy ez az embereket nagyon nagy mértékben érinti majd.”

 

Alan: Hát, itt van a gyerekes beszéd a gyerekek számára, vagyis, állítólag a mi számunkra, látod?  Ez volt az etikai vita.

 

“Maradván az etikai gondnál, az előadásban maga nagyon erőteljesen demonstrálta, hogy  jelenleg az embereknek nagy előnyei származnak a beplántált készülékekből, a terápiai értelemben.  El tudná nekünk magyarázni az e téren folyó kutatást is, hogy hogyan fejlődnek idővel a terápiai célú beültetett készülékek?”

 

“Pillanatnyilag van egy beplántált készülek, amit egyenesen az agy közepébe nyomnak bele – a talamus alatti magba elsősorban – és ez ingerlést ad, amely ellensúlyozza a Parkinson-effektus altal okozott reszketést, olyan mértékben, hogy sok páciens normális életet tud folytatni.”

 

Alan: Hát persze, egy fél tucat embernél.

 

“…és így hát ezeknél a beültetett készülék állandóan be van kapcsolva. Egyre nő azoknak az embereknek a száma, akik ennek az előnyeit élvezik.”

 

Alan: Tudomás szerint öt emberről van szó.

 

“…a sebészek már nagyon jól el tudják dönteni, hogy mely emberek számára előnyös ez, milyen legyen az ingerlés pontos frekvenciája, és milyen legyen a készülék pozicionálása.  Jelenleg kutatás folyik e terápiának a hosszútávú hatásait illetően.

 

Ugyszintén kutatás folyik az epilepszia ellen beültetett készülékekkel, igen pozitivnak kinéző eredménnyel, és van mindenféle más lehetőség is ilyesfajta alkalmazásokra, effajta beplántált készülékekkel.  Ezek segíthetnek embereknek másfajta disztóniáknál,  vagy a többszörös meszesedéseknél (sclerosis) – egy egész sor betegség van, és olyan problémak, amikkel meg lehet bírkózni így vagy úgy.

 

Ha a beültetett készülekeket tekintjük, ezek új területeket tárnak fel a paralízis terén, amikor betegség vagy baleset miatt sérülések vannak az idegrendszerben.  Gondolom, a közeljövőben lehetőség lesz arra, hogy áthidaljuk a sérüléseket és helyreallitsuk legalább egy részét az eredeti funkciónak, és ugyanakkor lehetővé tegyük a bénult személynek, hogy egy bizonyos mértékben uralja a környezetét, csupán a gondolatai által.  Ezeket a fajta technológiákat fogjuk látni bejönni.”

 

Alan: Hát itt van a “segítsünk az embereken” rész, látják?  A történelmünk azt mutatja, hogy ez igen jól bevált.

 

“A maga kutatásának a jellege oda vezet, hogy igen prominens helyet kap a médiában, és a maga munkáját gyakran tárgyalják olyan fórumokon, mint A Regiszter (“The Register” – az egy TV program), de ezek nemigen veszik magát nagyon komolyan.  Mi az érzése ezzel kapcsolatban, és milyen kihatással van ez a maga munkájára?

 

A munka maga úgy látszik, igen az előtérben van, ami, gondolom, érthető.  Gondolom, hogy bárki, aki rendszesen kommentál arról amit én csinálok, nyilván érdeklődik az iránt.  Legalább minden honapban van egy kommentár rólam a The Register-ben, és azt hiszem, hogy ha ezek nem gondolnák hogy valamit ér az amit én csinalok, akkor nem lenne róla semmi kommentár.”

 

Alan: Itt részben igaza van.  Ha nem tolnák őt oda, hogy előadjon világszerte különféle társalgó musorokban – a legnagyobb műsorokban minden országban, akkor a világ nem is tudna róla.  Ő azért van ott, mert azt akarják, hogy ismerjük őt ezzel a videójáték-féle cuccal kapcsolatban, amiről itt is beszél. Az ő bolhajáték-típusú cucca, amiről itt valójában beszél, az már elavult dolog, és tudjuk, hogy mi is az a valódi csipp -- hogy mire van. Az nem arra van, hogy bárkinek segítsen.  Az a totális kontrollra van. De halljuk, amint folytatja.

 

“Ez érthető – én egy pár radikális kisérletet csinálok, és egyes emberek azt gondolhatják, hogy ezek egy picikét furcsák, így hát jo, hogy az olyan fórumok, mint  A Regiszter…”

 

Alan: Nekem tetszik ez a Regiszter dolog.  Nem gyanús egy kicsit ez már önmagában is?  A Regiszter – A Nyilvántartás: rajta vagy-e már?  Iratkozz fel a Regiszterbe.

 

“…A Regiszter megkérdőjelezi amit csinálok, és hogy az helyes-e egyáltalán.  Ez egy másik módja annak ahogy ezt a dolgot szemlélni lehet, és ez, azt hiszem, egy jó dolog, és örülök neki.  Szeretem azt, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol lehetőségeik vannak az embereknek arra, hogy megkérdőjelezzék amit én csinálok – az emberek nézhetik a Regisztert, és így többet tudhatnak meg az én munkámról, és akkor talán el is jönnek egy bemutatóra amit tartok, vagy beleolvasnak valamelyik írásomba, és akkor megtudhatják, hogy egy kicsit több van ebben a dologban, mint amire a  Regiszter maga utalt.

 

Hálás vagyok a Regiszter-nek hogy rámutat a kutatásra amit csinálok.  Talán a legtöbb ember aki azt a fórumot nézi, sok technológiai hírt is hall, és így ha ők többet megtudnak arról amit én csinálok, az rám nézve nem egy rossz dolog.”

 

Alan: A fickó szinte egy latin szpirituális kifejezest használ itt.  Ez egy régi Szabadköműves kifejezés.  Az Új, az Újdonság.

 

“És mi kovetkezik most Kevin Warwick számára?

 

Egy egész sor vallalkozasban veszek részt e pillanatban.  Az egyik, amelyik folyamatosan megy, az az ideghálózatok kultiválása – vagyis, hogy ténylegesen mesterséges agyakat növesszünk biológiai szövetből – és ezen azért dolgozunk, hogy egy kis robotot irányísunk vele.  Így  ahelyett hogy a robot irányitaná a számítógépes agyat, a robotot fogjuk irányítani egy biológiai aggyal.  Ez roppant izgalmas.”

 

Alan: Nem tudom miért izgalmas ez neki, mint egy professzornak, akinek ismernie kell mindezt a cuccot, de gondolom, hogy  Sony  közölte az újságokban kb. 15 évvel ezelőtt, hogy ők már csinálták ezt, és azt találták, hogy idegszövetet növeszteni tudtak és az képes volt közvetlen kapcsolatot teremteni szilikon csippekkel, és az úgy működött, mint egy egész áramkörnek egy része.  Így a prof itt egy elavult dologról beszél, ami szinte óvodai dolog, ha azt akarja, hogy az úgy hangozzék, mint ami csábító és izgalmas, és hogy rávegyen minket arra, hogy használjuk.  Ezt úgy nevezik, hogy előrevetítéses programozás.

 

“A beplántált dolgok világában sebészekkel dolgozunk egy tökéletesitett beültetvényen a Parkinson Betegségre, amely megérzi a reszketéseket még mielőtt azok elkezdődnek, és akkor ellensúlyozza őket mielőtt valóban megtörténnének, úgyhogy az nem stimulál állandóan, és így nem használ fel energiát folyamatosan, hanem csak figyelemmel kísér és aztán stimulál amikor kell, úgyhogy annak képesnek kell lennie arra, hogy megérezze hogy mit csinál az emberi agy.

 

Az én beültetvényemet illetően, az szerintem úgy hét vagy nyolc évre a jövőben lesz.  Szilárdan hiszem, hogy egy első kiserletet tudunk csinálni…”

 

Alan: Első kísérlet, miután a DARPO (USA Honvédelmi Légifelderítési Program) már megcsinálta.

 

“…és amibe bele lesz vonva az agytól-agyig való kommunikáció.  Ehhez egy agyba ültetett készülékre lesz szükség, és én ennek a pártján vagyok, és igazán izgatott vagyok, és már várom is.  Igazán akarok olyan jeleket tapasztalni, amik valaki más agyábol jönnek át és az én agyamban jelennek meg – én akarok elsőnek ott lenni.”

 

Alan: Na, és mi lesz a Nóbel Díjjal, és a két medáliával és a lovaggá ütéssel?  Mi egyebet tudnak még bedobni itt, mert hát milyen elképesztő propaganda-produkció ez itt tényleg.  És mindezt December 13-án, Szerdán tették közzé.  Az I.T.Wales Interview-ban tették közzé, egy interjúban Sali Earls-zel és ez a  www.itwales.com  -on volt.

 

Izgalmas zagyvaság ez. Mind csupa ócska dolog.  Nagyon régi dolog; a hagyományos eszközöket használja, hogy arra van, hogy segítsék a betegeket, segítsenek itt-ott, stb., és hogy izgalmassá tegyék ezt a fiataloknak, mert ezek lesznek a fő célpontjaik. Ezt mind már rég megvitatták tudományos tanulmányokban, még akkor, amikor a virtuális valóságot tűzték ki célul.  A virtuális valóság nem ér véget amikor leveszed a sisakot, amely a látomásokat adja a fejedben.  Ezt arra találták ki, hogy oda vezessen téged a csip beültetéséhez, ami majd ad neked egy olyan élményt, mintha – másszoval, akár mintha egy moziban lennél.  Azok akik akarnak egy kicsit ebből az előrevetítéses programozásbol, nézzék meg a filmet, aminek a cime “The Lawn Mower Man” (A Fünyíró Ember), és annak a folytatasat.  Ezért van, hogy amikor a dolgok (a valós életünkben) megjelennek, azt hisszük, hogy az mind egészen természetes.

 

Most a Polyanna világban, mint mondom, ez a ficko azt állitja, hogy ahol mi élünk, ott minden nyílt és becsületes, és mi mind részei vagyunk a rendszernek, és beleszólásunk van a dolgokba, és mi mind magunk hozzuk a döntéseinket.  A hatalom sose szól bele ebbe.  Egy kisebbség hatalma, amely az egész földet irányítja, mint mellesleg, ahogy mindíg is irányította. Mindíg is iranyította, és mindíg a hatalmasok uralkodnak, és ezek mindíg is arra törekedtek, hogy több kontrolljuk legyen.  A terv szerint ez  (a csipp) lesz a tökeletes kontroll formája, először lépésenként, mielőtt még átépítik az embereket is a speciális feladatukra.

 

Erre megy ki ez az egész.  De en rosszul leszek ezeknek a fickóknak a propagandájától, akiket oda tolnak a társadalomba, és minthogy minket arra idomítottak, hogy csak a professzorokra hallgassunk, meg a doktorokra, meg az ilyesfajta többiekre – vagyis, a szakértőkre, hát ez megállít minket abban, hogy önállóan gondolkozzunk.  Így tréningeztek minket.

 

Namost, egy csavargó az utcáról óvhat téged ettől egész életeben és te nem hallgatsz rá, és nem hallgatsz arra, ami igaz.  Így hát arra tréningeztek téged, hogy ezekre az alakokra figyelj, amikor előállnak az összes izgalmas fecsegésükkel, mint a majmok, arról, hogy milyen izgalmas és csodálatos lesz ez az egész, de sehol nem emlitik azt a hatalmat, amit az adna nemcsak egy csoportnak – egy domináns kisebbségnek – mindenki felett, hanem egyetlen személynek, aki az egész mindenség felett uralkodik.  Ez rémítő kellene  hogy legyen.

 

 E pillanatban egy olyan világban élünk, ahol teljes megfigyelés alatt vagyunk.  Ennek nagy része már megvolt sokkal 9/11 előtt, ami 2001-ben volt.  A közönséget mindíg a sötétben tartják.  Voltak írók már az 1950-es években, akik felfedték a módszereket, ahogyan a rendőrség  teljes dokunentációt vezetett a személyiségi profilokról, és minden személy életeben az eseményekről, az egész, komplett nyugati viláagban, le egészen a helyi falucskádig.  Ezek úgy építették fel az összes személyiségi profilokat és ennek a nagy része a pletykából jött össze. Mi egyszerűen csak pletykákat írunk le arról, hogy ki mit csinál, és így tovább, és persze, az Eastern Star (Keleti Csillag, a női Szabadköműves egyesület) is benne van, mert a Keleti Csillag régi családjai találkoznak a helyi páholy Nagymesterével is, és tovább adják mindezeket az adatokat, és az aztán a rendőrséghez megy. 

 

A telefonhivásainkat figyelték valószinűleg már a Bell első telefonhívása óta, amikor a telefont odaadták a közönségnek.  Mindíg ezt a módszert használták adatgyüjtésre, mert sosem éltünk egy nyílt társadalomban, ahol mi is részei lennénk a döntéshozási folyamatnak.  Ez sosem volt meg nekünk.  Ez soha nem létezett.  Amink van, az mind csak propaganda, hogy meggyőzzon minket arról, hogy ez (a szabadság és jogok) létezik, és hogy ezek mindíg is léteztek.  Es az egész csak  - propaganda.

 

A legtöbb ember ma már nem is tart magánál pénzt.  Mindenre kártyát használnak.  Mindent nyomon követnek.  És az emberek tudják ezt.  De nem törődnek vele, és az oka annak, hogy  a demokráciát választották, az volt, hogy a demokráciában megvalósíthatsz totalitárius manipulációkat, és abszolút bizalmat, vagy legalább 75% bizalmat – általában ez 75%.  Gondolom ez most közelebb van már a lakosság 90%-ához, akik belemennek akármibe, mert nem akarnak bajba kerülni.  És (ott fent) tudják, hogy megváltoztathatják a törvényeket, és azt modhatják hogy: hát, mostanáig ez önkéntes volt, de mostmár a rendszerek alkalmazkodtak ehhez az adott dologhoz, hogy az emberek nagyrésze ezt az adott dolgot használja, így hát neked is alkalmazkodnod kell, és hopp – a készpénz eltünik.

 

Mindent megfigyelnek és nyomon követnek, mert számíthatsz arra, hogy legalább 75% mindenbe belemegy, a csőcselék belemegy. Mert a csőcselék a gondolatait a fő médiából veszi. Ezek nem tudnak önállóan gondolkozni.  Nincs meg a képességük, hogy értelmesen és önállóan gondolkozzanak.  És ez nem túlzás tőlem.  Ez egy tény, amit nagy ötletcsinálók kitapasztaltak, nemcsak az elmúlt néhanyszáz év alatt, hanem valószinűleg már ezer év óta vagy még régebben, az olyan emberek, mint pl. Zbigniew Brzezinski, aki egészen sunyin ki is jelenti ezt.

 

A legtöbb ember elvesztette a képességét arra, hogy logikusan és önálloan gondolkozzon.  Ezek tényleg azt hiszik, hogy a média arra van, hogy helyettük gondolkozzon, és megmondja nekik hogy mi fontos.  Még ezt is elhiszik.  Így hát egy demokráciában számíthatsz a többségre, hogy az kényszeríteni fogja a kisebbséget hogy belemenjen mindenbe. Az emberek még csak nem is tudják, hogy valamikor az autó engedélyeztetése önkéntes volt, és akkor a biztosítás megkötése is önkéntes volt. Manapság aligha van egy üzlet, ahová bemehetsz anélkül, hogy meg ne kérdeznék a nevedet, a címedet és minden egyebet rólad, még akkor is, ha készpénzzel fizetsz, és a legtöbb embert ez nem érdekli, mert ők a (birka) többséghez tartoznak.

 

És aztán ott vannak azok, akik jogosan feldühödnek, és konnyű mérgessé válni ezekre a nagy manipulátorokra, akik hidegvérrel és nyugisan adnak ki parancsokat az ötletcsinálóknak, hogy dolgozzanak ki bizonyos problémákat – társadalmi problémákat, és hogy használják a nagy hirdető társaságokat és rábeszelesi stratégiákat, hogy alapjában véve eladjanak gondolatokat, bele az emberek fejébe. Könnyű feldühödni ezekre, ami viszont épp az ellenkezőjét éri el, mert aki megőrzi a hideg nyugalmát, a végén mindíg az nyer. És ezek az emberek nagyon nyugisak ott fent.  Nincsenek pánik szituációk.  Nagyon nyugodtak, összeszedettek, mint ahogy egy pók szövi a hálóját a végzetünkről. 

 

De nem ezek a fő ellensegeink.  A fő ellenség a lakosság, amely megérti hogy mi is folyik, és amely sokra értékeli a szabadsagot és a személyes titkokat, és akik méltatlankodnak – ez a szó már kiveszett, szóval, méltatlankodnak, hogy elvették a privát titkaikat. A kisebbségnek gondja van a többséggel.  A többség lett a problémank.  A többség nélkül, mint azt a régi görögök monták,  a dominans kisebbség semmit sem tudna csinálni.  Ezeknek szüksége van a többség helyeslésére, és a többség mindíg azt fogadja el ami a könnyű útnak tünik abban a pillanatban.  Ezek a sztárokat követik, és amikor bejönnek a nagy sztárok – azok a beszélo fejek akiket ugy tettek oda mint isteneket vagy félisteneket, és amikor ezek valamerre mennek,  vagy csak mondják, hogy merre fognak menni – hát akkor a csőcselék is arra megy.

 

Ők is arra fognak menni, és ezek már kisebbfajta agycsippeket használnak bizonyos klubokban, mint fentebb említettem, és a pasas aki népszerűsíti azt az egész klub iparágat, az az NSA-nak, a National Security Agency (Nemzetbiztonsági Ügynökség)-nek dolgozott.  Ez nyilván nagyon megnyugtat téged. És semmi kétségem nincs afelől, hogy azok, akik az összes csippeket csinálják – az összes csippeket – nem számít hogy nyilvánosan be vannak-e jegyezve az üzletek közé.  Ezeket ott fentről a CIA, az MI6 (az angol Katonai Hírszerzés Hatos Reszleg), stb. dolgoztatja, pénzeli és irányítja.

 

Mert sohasem adhatsz egyetlen előnyös dolgot a népnek  anélkül, hogy el ne veszítenéd a hatalmadat a nép felett. Így hát, minden technológia, amit kiadnak a közönségnek és aminek bármi potenciálja van a hatalomra, annak 100%-ig ellenőrzöttnek  kell lennie, és a tényleges beplántált csipp amiket ezek a vállalatok csinálnak, arra van, hogy a funkciójával végül mindannyiunkat kontrolláljon.

 

Érdekes tanulmányozni ezt a fajta propagandát, és használni az emlékezetünket, és hogy valójában mi is hozza ezt be hozzád, hát ez nem más, mint egy propagandisztikus hozzászoktatási folyamat.  Nagyonis kétlem, hogy ez a fickó valaha is eltérne a szigorúan előírt szövegétől, amit leírtak neki.  A szokványos technikát használja, hogy ez a betegeknek van, és hogy az mennyire a hasznukra fog válni, és előveszi a legrosszabb eseteket.  Ó, a  béna nyomorékok, azok a Parkinson-osok, meg minden egyéb. És ő csak azt akarja, hogy egy kis csippet fogadj el az agyad közepébe.  Csak egy kis injekciót az agyadba.

 

Az Elit szemszögéből, ez a természetes útja a dolgoknak.  Nincsenek morális aggályaik emiatt, mert nézd csak hogy mennyi bajuk volt az egész világon, hogy egy olyan tervprogramot állitsanak fel a  totalitárius 21-ik századra.  Teljesen totalitárius, ahol mindenkit megfigyelnek.  A szemünk láttára szerelték fel a kamerákat egész Európában már 15 év óta vagy még régebb óta.  Akkor tudtuk meg hogy ez elkezdődött.  Sokkal hosszabb ideje csinálták már ezt, ebben biztos vagyok.  És ez mind csak a mi biztonságunk kedvéért van.  Érted, az embereknek olyan biztonságot kell adni, hogy már ne is tudjanak megmozdulni, mert kényszerzubbony van rajtuk, mert az életben veszélyek vannak, és az életnek része a kockázatvállalás.  Ha nem kockáztatsz, akkor nem is élsz.  Akkor csak egy programot követsz.

 

Mint mondom, nehéz ezt megérteni, de a fő gondod nem az elittel van.  Az a társadalom többi részével van, amely engedelmesen belemegy mindenbe, és ezek válnak a többséggé, és ezek kényszerítenek téged hogy menj velük. Nem kétséges azonban, hogy ez a technológia sokkal könnyebbé és olcsobbá teszi majd a domináns kisebbségnek, hogy mindenkit megfigyeljen, és hogy tudja, hogy mindenki mit csinál, a nap bármely másodpercében. Még azt is tudják majd, hogy mit gondol egy személy, hogy mit is akar csinálni.  Emlékezz a filmre, amit Tom Cruise hozott ki nemrég, hogy volt egy előrejelzéses letartóztatás, és hogy téged letartóztatnak, ha azt gondolják, hogy te esetleg arra gondosz majd, hogy egy bűnt követsz el.  A filmben egyfajta furcsa kitenyésztett embereket használtak, akik médiumok voltak arra, hogy megjósolják – hát ez még jobb. És a törvénynek mennyire a javára válik majd ez. Ezek szeretik létrehozni a törvénynek új szintjeit, rétegeit és sztrátumait, amelyek képesek lesznek mindezzel a dologgal bánni, ahol engem azzal vádoltak, hogy arra gondoltam, hogy talán csinálnék valamit. Ez lehetett csak egy álmodozás, vagy egy tényleges álom, de bevádolnak majd, függetlenül mindentől, és valamire gondolni önmagában is bűn lesz.

 

Lesznek olyan tiltott területek, ahova gondolatban sem mehetsz.  Ez az az új szabadság, amiről beszélnek - mert te azt hiszed, hogy magadra hagynak?

 

Látjuk hogy merre megyünk ma, amikor a szóbeli kommunikáció állandóan korlátozva van, és egyszerűen azt sem mondhatod amit néha mondani akarsz, mert félsz, hogy valakit vagy valamit törvény szerint megsértesz. Egy teljesen új terület tárult fel az ügyvédeknek. Ennek a hadseregnek, amelyet állandóan kizúdítanak ránk, mint ahogyan a “Devil’s Advocate” (Az Ördög Cimborája) című filmben mondtak.  Így az ügyvédek mindíg profitálnak, és hogy mindezt a lehető legzavarosabbá tegyék, úgyhogy övék lesz a biznissz, mert Józsikámnak mindig nehéz lesz kiokoskodni, hogy valójaban mi is folyik.

 

Arról hogy mi is folyik ma, hogy gyors hatása legyen, olyasféléket kellene mondanunk, mint amit az 1850-es években az akkor születő gyerekeknek széles körben kiadtak.  Az esemény után mindíg késő mar egy kicsit, amikor már elkezdtek egy vállalkozást egy adott cél felé. Ott kell lennünk a kezdeténél, hogy az elején meggátoljuk.  A legtöbb amit nekünk elmondanak, már az esemény után van.  Ha egyszer egy ló kiugrott és vágtat, nehéz már megállítani.  Ilyen ez a technológia.  A technológia megvan, és azt már tökéletesítették is. Ahogyan ez a pasas  is megpróbál érdemrendeket szerezni a csippjével, amit a karba vagy bárhova tesznek – és nemrég jelent meg az újságokban, hogy Mexikóban a bürokratáknak és közhivatalnokoknak be kell plántálni a csippeket, hogy kinyithassák az ajtókat és átmenjenek rajta egyes minisztériumokban, és az ok amiért ezt a professzort előhozták, az, hogy úgy tüntessék fel, hogy úgy hangozzon, hogy ez vonzó és hogy mindegyikünknek kellene egy ilyen. Ez még csak nem is említi a visszaélést amit egy kis csoport fanatikus elkövethet, mivel ez egy valós világ; nem beszélve a domináns kisebbségről, amely mindíg is fanatikus volt ebben a valóságos világban.

 

Az etikát még csak meg sem vitatják.  A visszaélésekről szó sem esik.  A személyes titkokról sem, pedig nincs személyesebb dolog, mint a saját gondolataid.  Erről sem beszéltek.  Ennek csak egyszerűen “izgalmasnak” kell lennie, és ne feledd, hogy egy gyűlésen, amiről már beszeltém, a Loyola-n rendezett összejövetelen, ahol a világ tudósai mind találkoztak, hogy megvitassák az agy-csipp beplántálást, mint egy már megtörtént dolgot.  Ez már el van döntve. Professzor Warwick úgy bukkant fel mint egy előretolt figura, egy publicista, és azon a találkozón azt mondta, hogy az egyedüli probléma amijük van, az hogy hogyan győzzék meg a közönséget arról, hogy elfogadja a csippet és hogy regionális számitógépeket állitottak már fel arra, hogy kontrollálják a lakosságot. Mindenkinek meglesz az ő száma a csippel együtt. Attól kezdve az a szám leszel te.

 

Egy tokiói vezető tudós szerint ez drasztikusan megváltoztatja az emberiséget minden szempontból.  Ezt mondta: nem lesz többé egy társadalom ahogyan mi ismerjuk azt. Inkább mondhatnánk, hogy olyan lesz mint a méhkas, ahol hallani fogod az emberek sustorgó gondolatait, amint ez az informació keresztül suhan, vissza a központi számítógépekbea regionális számítógépekbe, és az átfut az agyukon, és aztán visszajön hozzájuk a számítógepből.  Így hallani fogod mindezt a sustorgást a fejedben, pontosan úgy mint a Star Trek sorozatban, és a Star Trekben a filmek mutatták a borg-ot, pontosan, és ez azt mutatja neked, érted, hogy azok akik a filmgyártásban vannak, a nagy filmek gyártásában, amelyek befolyásolják az életedet, szóval ezek mind ismerik az egész tervet elejétől kezdve.

 

Gene Roddenberry például, aki elkezdte a Star Trek sorozatot, tagja volt a NASA-nak. Ő ott volt az összes nagy találkozókon, amelyeknek köze volt ehhez, mert a NASA-nál megvitatták merre akarták a társadalmat vezetni, és hogyan vezetsz egy társadalmat?  Hát előrevetítéses programozással.  Kitalálsz egy sztorit.  Adj hozzá technológiákat.  Mutass nekik egy területet ahol ezt a technológiát használni lehet és így az nem is tünik olyan rossznak.  Jónak látszik, és tedd azt izgalmasan hangzóvá egy dráma formájában, es így alakítják a gondolatainkat.  A véleményeinket ilyen módon alakítják, és amikor kihozod a valódi dolgot a társadalomba, akkor azt hisszuk hogy “hát azt hiszem, ez egy természetes dolog, ebbe az irányba menni”. Tényleg?  Mennyiféle más irányba mehetett volna?  Mindent olyan termeszétesnek látszóvá kell tenni a számunkra, hogy mi meg se kérdezzünk semmit, és tudod, hogy a szomszédod és a legtöbb ember, amikor a dolog kijön, valószinűleg egy egyszerűbb variációban – valószinűleg egy testbe ültetett készülek formájában.  Olyasmi, mint amit az éjszakai klubokban adnak különböző országokban Európában, úgyhogy azoknak nem kell készpénzt vagy kártyát vagy bármi mást használniuk, hogy bemehessenek, vagy hogy megvegyék a piájukat.  Azt levonják a csippjükön levő hitelből.

 

Valami ilyesmi lesz az, hogy elfogadhatóbbá tegyék – hogy hozzászoktassanak téged, mert a csordát hozzá kell szoktatni egy lépésenkénti folyamattal, amely a végcél felé vezet.  Ezt a technikát használták az állatokon, meg a vadállatokon is.  Az őzek általában elfutnak, ha embert látnak közeledni.  De ha épp egy bizonyos mezőn legelésznek, és az emberek mozdulatlanok, és azok látják, hogy elég messze vannak ahhoz, hogy ők biztonságban érezzék magukat, de azért néznek téged, és egy párszor látnak téged, akkor te egy kicsit közelebb mehetsz minden alkalommal, míg végül ezek tényleg azt hiszik hogy ártalmatlan vagy.  Ugyanezt a technikát használták az emberisegen ezzel a technológiával.  És az emberek hozzászoknak, mint a régi görögök mondták. A földön nincs jobban alkalmazkodó, mint az emberiség.

 

Mi olyan sebesen és gyorsan alkalmazkodunk mindenhez, amit csak adnak nekünk.  Azok, akik nem alkalmazkodnak olyan gyorsan, hát azokat csak kivárod.  Azok majd kihalnak. Tudod, a jövő generáció. Ezek azt hiszik hogy minden, ami van akkor amikor születnek, az természetes, mert az egyszerűen csak van, és te már nem vagy ott, hogy mást mondj nekik.

 

Még a 80-as években volt egy igazán nagy ráhajtas arra, hogy a gyerekeket rászoktassák a gimnáziumokban a hitelkártyára, és ismét, azt is egyfajta sznob csábítással népszerűsítették, és hát igen, csoválhatod a fejed az emberiségre, mint azt én is tettem.  Egy csomó szülő azt akarta, hogy mindenki tudja, hogy az ő gyereküknek már van hitelkártyája, egy sznob vonzerő, és a nagy csordában, ezek követik egymást.  Mind ugyanolyan akar lenni.  Meg vannak rémülve.  A társadalomban, ahol az uniformitást mindíg elomozdítják, az emberek meg vannak rémülve, hogy megbélyegzik őket mint egyént. Ugyanezt a mentalitást már évezredekkel ezelőtt felfedezték, hogy a gyerekek következtetéseket vonnak le – hogy a gyerekek nem boldogok egymással, amikor játszanak.  Csak ülj le és figyelj, és a nagyon fiatal gyerekeknél kegyetlenséget fogsz látni.  Roppant kegyetlenséget egymással szemben.

 

És amikor a divat-ipar, amely mindig részt vett a marketing-ben a fiatalok számára, hát ezek tudják, hogy azok keresztül mennek ezen a fázison, hogy várnak arra hogy tartozzanak valahová, és ezek kihozzák a divatokat és ha egy fiú nem akarja viselni a megfelelő divatos ruhákat, és mostmár ezek márkanevek. Valamikor fizettek neked, hogy viselj egy hirdető táblát  a Nagy Gazdasági Válság alatt, és hogy sétálj fel-le az utcán, hirdetve egy céget és annak a cégjelzését.  Az átlagember ma azt hiszi, hogy ez egészen természetes. Nemcsak természetes.  Ők a cégjelzéseket maguktól akarják viselni.  Megveszik a dolgot, és népszerűsítik azt úgy, hogy hirdetik azáltal, hogy viselik.  Sznob vonzerő.  Elképesztő, a gyerekek – láttam őket, hogy hogyan keltették fel olyan emberekben a vágyat, akik nem is engedhették meg maguknak, hogy versengjenek a többivel, és gonoszok voltak velük. Ez a valóság az emberiseggel.  És mindíg a csőcselék az, akik gonoszok, és a csőcselék áll össze, hogy figyeljen.  Ezeket vonzza a lehetséges verekedések izgalma.  Ezek szeretik azt.

 

A mi szisztémánkban az egyéniséget vagy a külonbözőséget nem népszerűsítették, azt nem mozdítják elő egyáltalán.  Még azok is akik azt hiszik hogy ők különbözőek azáltal, hogy egy radikális csoporthoz csatlakoznak, beleértve a szekszuális forradalmat is, és az ezek közé eső variáciokat, még azok is csak hivatalosan engedélyezett csoportokban jönnek össze.  Nem kulönbözőek ők semmiben sem.  Ha különbözőek volnának, hidd el, akkor az állam üldözné őket. A rendszer üldözné őket.  Tudod, Hegel sok kritikát kap és jogtalanul, a megfigyelései miatt, és mégis, neki annyira igaza van anyiféle dologban, amik az ellentétekkel függnek össze, mert ismét, ez egy ősrégi vallás.  Ő benne volt a vallásban.

 

De ha tényleg meg akarsz állítani valamit, akkor magad is tirannussá válhatsz. Ha rá kell azt erőltetned másokra, akkor te is pont azt csinálod, mint amit az elit csinál az emberekkel épp most.  Ezek uralkodnak rajtuk, és talán ez az egész élet, amit átelünk, talán egyáltalán nem is volt a tömegeknek szánva, és ez aztán valami.  Ez egy kiinduló pont a realitáshoz.

 

Minden egyén a saját élményein megy keresztül.  Ezek elemezhetik a dolgokat sajátmaguk, vagy megengedhetik az államnak és az azok általi kondicionálásnak, hogy ezt megtegye helyettük. De ha a tömegmozgalmakra gondolsz, azok sohasem működtek, kivéve az elit számára, mert azok a technikákat alkalmazzák a tömegekre.  Ezért hivják ezt “tömegmozgalomnak”.

 

Néha-néha egy kevés, nagyon kevés embert a rendszer erősen üldoz azért, mert szembe szegülnek vele, vagy azért, mert épp csak beszélnek erről.  Súlyosan, súlyoan üldözik őket. Láttuk ezt a szovjet rendszerben, ahol a gulag-ok  teli voltak emberekkel akik pamfleteket, kézzel írott röplapokat osztogattak, adtak közre, mert az állam tudni akarta, hogy mindenki mit csinált és gondolt és miről beszélt, és meg akart győződni arrol, hogy minden amit mondtak és amit gondoltak, és minden cselekedetük politikailag korrekt volt és itt mi most ugyanazon rendszer alatt vagyunk, és mindaddig amig ők egyre csak mondják nekünk, addig szabadok vagyunk. Mindaddig amig bekapcsohatod a TV készüléket és ugyanazok az ismert arcok vannak ott és mindennap mosolyognak, és hát, akkor minden biztos rendben van. Minden oké.

 

Tudod hogy ma nem javíttathatsz meg egy kipukkadt kereket a nagyobb üzletekben anélkül, hogy minden személyazonossági okmányodat oda ne adnád, mégha készpénzzel fizetsz is.  Ezek tudni akarják a nevedet, címedet, telefonszámodat, az autód márkáját és modelljét, csuhaj-ripityom. És az emberek mindezt az információt mindíg átadják, és sosem kérdezik, miért?  “Miért van minderre szükségük?” Amikor valalmi olyat csinálsz ami egy törvényes ügylet, akkor fizetsz a vállalatnak azért hogy elvégezzék a javítást.  De mostmár a kormány is benne van a dologban.  Miért lennének ők benne a dologban le addig a szintig?

 

Ne számíts a lakosság többségére, hogy azok ugyanazért a dologért egyszerre felállnak. Amire számithatsz, az ha valami mozgalmat engedélyeztek fentről, akkor a lakosság is mind csatlakozik már holnap. De ha azt nem fentről indították el lefelé, akkor felejtsd el.  Ez sohasem fog megtörtenni, és ez mindíg így volt minden korban.

 

Soha nem volt összetartás az egész nép között semmiben. Lehet hogy morgolódnak és panaszkodnak, de sohasem fognak semmit csinálni ellene. Ilyen a közönség többsége.  Mármint, ha az alapvető szükségleteik ki vannak elégítve.  Ha nem fáznak, és van vizük, és megvan egy pár más szükseges dolguk, akkor nemigen törődnek semmivel, hogy mi jön le a póznáról, mert ezek azt hiszik, mint a háziasított állatok, hogy ővelük szépen törődnek, és hogy jól menedzselik őket olyan emberek, akiket sohasem láttak. Név szerint sohasem hallottak azelőtt azokról, akik ott fent vannak.  Előrelátó tervezők által és bürokráciák által, és így tovább.  Ez a jele egy igazán haziasitott, boldog rabszolgának.

 

Arthur Koestler és mások olyan vállalkozásokon dolgoztak, mint hogy megnyomoritsák az emberek agyát ugyanezen domináns urak megbízásából. Ez a parányi kisebbség ott fent azt mondta, hogy az első jele és szimptómája annak hogy ez sikeres, az, amikor az önfenntartó ösztön – az éberség, az a kis dolog, amely megkérdőjelez dolgokat és így néz a dolgokra, az már nem műkodik, akkor az agymegnyomoritás sikeres volt.  Kémiai és biológiai megnyomorítás.  Gondolod, hogy talán ez már megtörtént a legtöbb emberrel?  Gondolod, hogy ez csak egy olyan dolog, hogy nem értik hogy mit mondasz, amikor eléjuk társz tényt tény után?  Egyfajta értelemben, tényleg nem képesek rá. Nem képesek felfogni, mert valami megkárosította őket.

 

Én azt mondom az embereknek, hogy keressék azokat, akik még élnek.  Ezek úgy permeteznek minket, mint a bogarakat. Amikor kint dolgoztam, ugyanaz a média amely  elmondja neked a csippek örömét az agyadban, még csak nem is érinti ezt a témat, és mégis, nekunk bíznunk kell bennük mind.  Ugyanazok az emberek vannak megbízva a permetezéssel is.  Minden döntéshozás ezen a földgolyón ugyanazon emberek kezében van, de ezek még csak nem is engedik meg a médianak, hogy beszéljen a permetezésről.  És mégis, nekünk azt kell hinnünk, hogy azok a balfaszok akiket kiküldenek mint előretolt embereket, mint ez a professzor az ő elavult információjával, ezek örömteli hírek, és ez olyat ad mindannyiunknak, ami antikváriumi dolog. Nekünk azt kell hinnünk hogy a jövő rózsás lesz.

 

Tudatában vagy-e, hogy mennyi időt igényelt egy kisebbségnek, hogy megtervezze az agyak komplett elrablását minden egyes személytől a földön, anélkül hogy szükség lett volna vallásra, kényszerre, félelemre, és így tovább?  És mégis, ezek remélik hogy sikerül, és igen jól állnak ezzel.  Ezek nem csak találomra saccolnak, de remélik, hogy mi mind csak úgy csendben és izgatottan belemegyünk, és sajnos, egy  csomó emberrel ez így lesz.  Ezek elfogadják, és te nem állíthatod meg őket, ha fáradt vagy.  Így hát, ahelyett hogy vesztegetnéd az idődet a halottakra, csak azoknak adj információt, akik még élnek.

 

Mindennek van egy rendeltetése, és a tudatosságnak is bizonyara van egy célja. Mindez meg fog nyilvánulni a maga idejében.  Hát ennyit ma estére.  Legyen veled a te istened.

 

És professzor Warwick és az ő irányítói küldik ezt a dalt neked.

 

“Hacsak lenne egy agyam”

 

Dal az Óz a Nagy Varázsló-ból

 

El tudnám ütni az időt

Társalognék a virágokkal

Beszélgetnék az esővel

És a fejem, azt vakargatnám,

Míg a gondolatok nyüzsögve kelnek ki belőle

Hacsak lenne egy agyam.

 

Megfejtenék minden rejtvényt

Bárki emberfiára

Aki bajban vagy kínban van

A gondolatokkal, amiket te csak gondolsz

Lehetnél te egy új Linclon

Hacsak lenne egy agyad.

 

Ó, el tudnám mondani miért

Van közel a parthoz az oceán

Gondolnék olyat, amit még sohasem

Aztán ülnék és még tobbre gondolnék

 

Nemcsak úgy megelégednék

Míg a fejem úgy tömve van

És szivem a kínnal teli,

Táncolnék csak úgy boldogan

Az élet egy csingiling, csupa,

Ha már csak lenne egy agyam, hüha!

 

Forditotta:  Filantróp

A Nyírség fia