ALAN  WATT TANÍTÓ  ELŐADÁS ÁTIRATA

 

“IGAZSÁG AZ  EGÓ  ELLENÉBEN”

 

2006 Október 11

 

A beszélgetés szerzői jogát Alan Watt fenntartja – 2006 Október 11

 

(Kivételek a zenei és irodalmi idézetek)

 

http://cuttingthroughthematrix.com/

 

 

Jónapot.  Alan Watt vagyok.  Jól vagyok, és ma 2006 Oktober 11-e van, és valószinüleg még több ilyen “előadást” fogok tartani – igy hivom őket amióta ugy tünik hogy felégettem a hidakat magam mögött.

 

Úgy találom hogy ma már sok Kereszteny radióadás ismeri az álláspontomat, de nem hivnak engem vissza, de ez rendben van, mivel az embernek igaznak kell maradnia önmagához és nem engedheti meg magának hogy más emberek a “saját terveikhez” használják fel őket, és valójában sok közülük ezt csinálja.  Olyan embereket hívnak meg akikre a hallgatók odafigyelnek és megpróbálnak rávenni téged arra hogy megegyezzél az ő adott formára szabott hitbeli rendszerükkel, ahol Isten ura a helyzetnek és közben rémisztgetik a közönséget fél óráig vagy egy óra hosszáig.

 

Azt mondják neked hogy Isten ura a helyzetnek, ugyhogy csak  hadd menjen minden a maga módján.  A másik oldalon meg ott vannak neked azok az Új Kor (New Age) típusú müsorok amiket valószinüleg direkt hozott létre a CIA, és amiknek az a feladata hogy az embereket rávegye arra hogy egy fantáziavilágban éljenek, ahol semmi sem valóságos többé, és ne aggódj afelett hogy mi történik az életedben, körülötted vagy éppenséggel veled.  Nem számít.  Csak probálj meg testeden kívüli lelki utazásokat tenni és talán nézd az arcot a Marson, satöbbi, satöbbi.

 

És szinte már kezd monotonná válni, hogy bizonyos “szándékos célkituzéseket” kövess. Egyesek ezek kozul persze csak azt akarják hogy pénzt csináljanak vagy felcsigázzanak és ezek mindig vonzzák az embereket.  Mindannyian használjuk a képzeletünket.  Ez resze az eletunknek.  A kepzelet resze a kreativitasnak es resze a kilazitásnak, egy természetes nyugtató, akár egy könyvet olvasol vagy ha csak hagyod a képzeletedet vándorolni ismeretlen helyekre; ez jót tesz neked néha, de nem élhetsz örökké ebben és nem veheted komolyan azoknak a dolgoknak nagy részét amiről azok beszélnek neked, mert ezek azt probálják meg, hogy szó szerint képtelenné tegyék a tudatos agyadat arra hogy kritikusan elemezni tudja azt, ami körülötted történik.

 

Korábbi müsorokban megemlitettem egy ujságbeszámolót ami a legtöbb amerikai ujságban benne volt és benne volt a Boston Globe-ban is - azt hiszem ott volt - és az a Bush elnök tanácsadójától származott, aki egy riporterrel beszélve ezt mondja: “Mi adjuk neked azt ahogy a valóságot látod.”  Értvén ezen az ötletcsinálókat és tanácsadókat, akik nekik és az elnököknek dolgoznak.  Mi adjuk be neked a valóságot és az válik a te valósággodá, mert te írsz róla.  Te vitatkozol róla, és amikor elfogadtad ezt a valóságot, akkor majd adunk neked egy másik valóságot és akkor az is a te valóságoddá válik.  Itt én átfogalmaztam a dolgot, de lényegében ezt mondta, és igazat mondott, mert a média bejelentéseinek a legtöbbje ma egy valóságos drámát képez a nagyközönség számára.  Ez egy dráma, egy folyamatosan menő Szabó Család.

 

Es tenyleg, ugy ahogy Brzezinski mondta, “rovidesen a nagykozonség nem lesz képes logikusan es önalloan gondolkozni.  Csak arra lesznek kepesek, hogy szajkozzák azt amit az agyukba tápláltak az előző esti hirekben”, és ezt évekkel ezelőtt mondta, és ez történt.  Tényleg ez történt.

 

Ők adják nekunk a botrányokat.  Ők adják nekunk a témákat, amikkel foglalkoznunk kell, mig a nagy témák, mint például a VALÓDI TERVEIK még csak közelébe sem jutnak a fő hirközlő fórumoknak.  Ez nem az ő dolguk.  Az ő dolguk az, hogy elvonják a figyelmedet.  Mint Shakespeare mondta; és ő egy bizonyos társasághoz tartozott.  Azt mondta: “az egész világ egy szinpad, és mi csak a szereplők vagyunk”, és persze, igazat mondott.

 

A fő média mindig azt a célt szolgálta, hogy kontrolláljon minket, mint egy kontrolláló tényező, és ez sohasem változott, mert az emberi agy igy müködik.  A társadalom kontrollja ugy megy, hogy kulturökat kreölnak, és alátámogatják a kultúrákat még akkor is, amikor változtatnak rajta, és a közönség nem is sejti hogy mi történik. Úgyhogy ezt az egész drámát adják neked, es termeszetesen, amikor nagy változásokat csinálnak a saját rendszerükön, akkor, ne felejtsd el, a nagykutyák egy csomó félelmet és rémületet adnak neked, hogy aggódj ezek miatt.  Eljövő járványok, globális melegedés, háboruk külföldön.

 

Minden amit csak meg lehet valósitani tudománnyal ma, azokat ők tényleg meg tudják tenni, de halálra rémitik a közönséget, és az ettől állandóan nyugtalan.  Úgyszólván neurotikusan úszunk át egyik fázisból a másikba.  Ez a szokásos technika.

 

Ugyhogy a következő dal igen jol foglalja ezt össze, es ezt mar evekkel ezelott irták.

 

Dal:

E héten jo hirek vannak,

Valaki ledobott egy bombát valahol,

Megszennyezve az atmoszferát,

Es befeketitve az eget.

 

Ez a jó hirek hete,

Valaki megtalalta a modját,

Hogy a rothadó hulláknak élniakarást adjon,

Hogy folytassák es sose haljanak meg.

Hallottad a hireket?

Mit is mondtak?

Ki nyerte meg azt a versenyt?

Milyen az idő ma?

 

E héten jo hirek hirek vannak,

A családok lerázzák az anyagiasságot

Azzal hogy ösztönzik a születésszabályozást,

Igy kevesebb ennivaló kell.

 

E heten jo hirek vannak,

A doktorok sokféle modjat talaljak annak,

Hogy az agyakat fémtálcákba csomagolják,

Hogy megvédjenek minket a hőségtől.

 

E heten jo hirek vannak,

Valaki ledobott egy bombát valahol,

Megszennyezve az atmoszferát,

Es befeketitve az eget.

 

Ez a jo hirek hete,

Valaki megtalalta a modját,

Hogy a rothado hullaknak elniakarast adjon,

Hogy folytassák es sose haljanak meg.

 

Hallottad a hireket?

Mit is mondtak?

Ki nyerte meg azt a versenyt?

Milyen az idő ma?

 

Hallottad a hireket?

Mit is mondtak?

Ki nyerte meg azt a versenyt?

Milyen az ido ma?

 

E heten jo hirek vannak,

A doktorok sokfele modjat talaljak annak,

Hogy az agyakat femtalcakba csomagoljak,

Hogy megvedjenek minket a hőségtől.

 

Hogy megvedjenek minket a hosegtol.

Hogy megvedjenek minket a hosegtol.

 

Hogy megvedjenek minket a hosegtol.

 

Alan:  Ne nézz a jövőbe.  A jövő már itt van – ezek a sorai egy másik régi dalnak, és ez is igaz.  Az egyik generációból a kovetkezobe valo valtozasok itt vannak korulottunk.  A NAFTA-hoz (Eszak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyesuleshez) való autópálya-epitkezesek nem tegnap kezdődtek.  Ezeket már evek ota csinálták, hevényeszett épitkezésekkel, egyenesen le Mexikóba es valójában azon túl is.  Mostmár csak az maradt hátra, hogy összekössék őket és ez épp most történik az orrunk előtt.

 

Valojaban nem mi kezdjuk el azokat a mozgalmakat, amelyek megprobálják megállitani ezt, mert semmit sem állithatsz meg, amit már akkor megterveztek, mielőtt még te megszülettél, bürokratikus es egyeb modokon megterveztek, es minden tervet leirtak. Nem tudod azt egyszerüen csak megállitani, ha egyszer a ló kiugrott és fut.  Már kint van az istállóból.  Mindig ez a probléma ezekkel a dolgokkal.

 

VALÓJÁBAN MI VAGYUNK AZ UTÓLSÓK, AKIK MÉG TUDJÁK HOGY MI IS TÖRTÉNIK.

 

Es megis, azok akik az igazsagot keresték  - es nagy kulonbség van az igazsag keresése es annak a valodi felismerése kozott – szoval, akik keresték az igazsagot, azok elvégezték az ő kutatásaikat.  Megtalálták a játekosoknak a kijelentéseit, amikor azok megvitatták ezeket az eseményeket a multban;  a dolgok, amik most ránk zúdulnak, a globális kormány, már régi, nagyon régi ötletek.

 

Nincs különbség egy fasiszta vagy kommunista világkormány között. Ez egy és ugyanaz a dolog, és a fasiszta rendszer, az egyfajta szocializmus – a társadalom szociális kontrollja egy elit által, és a kommunizmus is  PONTOSAN  UGYANEZ.  Egy “megtervezett társadalom” jobban leirja az egészet.  Egy megtervezett társadalom, ahol épp csak annyi ember van, hogy alapjában etesse a gazdaságot és müködtesse azt.

 

Ma a gazdasági szabályok szerint, a gazdaság indokai, habár azok mindig ugyanazok votlak, megváltoztatták  “A  HAZUGSÁGOT”.  A  HAZUGSÁG mindig az volt, hogy a gazdaság célja a lakosság szolgálata, es a kormény is arra volt, hogy a közönséget szolgálja.  Ez soha nem volt igaz, és mostmár  nyiltan beismerik ezt az egyetemi tanfolyamokon.  Ennek épp a forditottja az igaz.  A KÖZÖNSÉG VAN ARRA, HOGY A GAZDASÁGOT SZOLGÁLJA, és nincs szükségük az improduktívakra.  Egy olyan szervezett rendszert akarnak, egy olyan szervezett földgolyót, ahol csak épp annyi élő ember lesz, hogy azok magát a gazdaságot szolgálják, hogy az müködjön és hatalmon tartson egy kisszámu elitet, akiket technokraták vesznek körül, akik alapjában véve  technikusok és tudósok, stb.  Vagyis hát, ebben a hosszutávu tervben van egy Domináns Kisebbség, amely egy Uralkodó Elitet szolgál, és alattuk van egy pár munkás.

 

EZT  NEVEZIK  HALADÁSNAK. 

 

Nekünk nincs semmi szavunk ebben a dologban, mert SEMMIFÉLE panasziroda nincs felállítva ezzel kapcsolatban.  SEMMILYEN TÉREN.  Minket nem vettek be a nagy találkozókba az 30-as, 40-es, 50-es, 60-as években, amikor a globális kormányokat megvitatták.  Akkor, amikor a Külügyek Királyi Intézetével (RIIA) megvitatták az Európai Uniót ami egy Európai Parlament alatt müködik, aztán meg a Csendes-Oceán-Parti  Parlamentet és egy Amerikai Parlamentet.

 

Érted? - minket oda nem engedtek be.  Azokban a napokban a közönség figyelmét elvonták más eseményekkel.  A hoola hoop-pal játszadoztak, a twist-tel, meg ilyesfajta dolgokkal, meg a tv-drámák nézésével.  Ezzel volt a közönség feje elfoglalva, és persze, a mindent uraló sportokkal.

 

Minket igazán tudományosan menedzselnek.  A  VALLÁS  MINDÍG nagy részt kapott ebben és a konyvben, melynek cime: “Egy Új Civilizáció Felé”, Gorbacsov maga is beszélt egy uj vallás létrehozásáról, amely alapvetően fontos része lesz a Tervnek  amint keresztül mennek mindezen, és ez egy olyan vallás, amit ma többnyire ugy hivunk hogy Új Kor – ez már beszivárgott az ÖSSZES  alapvető vallásba, és a keresztény egyházakba is.  És ez évekkel ezelőtt kezdődött, amikor az első lépés a “pozitiv gondolkodás” volt.  Csak gondolkozz pozitiven es akkor eljutsz oda ahova akarsz, es most ezeket “motivációs tanfolyamoknak” hivjók uzleti, stb. célokra, de ebbe mindbe bele van keverve az Új Kor filozófia.

 

Nem számit hogy melyik Uj Kor filozofiának tünik az, mert ez mind egy és ugyanaz.  Ezeket mind fentről fizetik és támogatják, és ezek mind azt mondják neked hogy ne törődj a rosszal.  Ne törődj a rosszal, mert egyébként is minden csak egy illúzió, és egyáltalán nem használ, ha a negativ dolgokkal időt töltesz.  Igy hát, ha a társaságban bárki megpróbál  felszólalni és azt mondani, hogy “hé, a királyon nincs ruha”…A pokol felé vezető úton haladunk, de az emberek mind elforditják a fejüket, mert arra tréningezték őket, hogy a dolgok pozitiv oldalát nézzék, és ne figyeljenek a negativra, mert hiszen az a kárukra lesz,  mert sose volt jobb módja annak hogy az embereket rávegyék arra hogy az agyukat kikapcsolják, és igy egyáltalán ne legyen egy védelmi mechanizmusuk.

 

Fantasztikusan jó munkát végeztek a nagyközönségen.  Semmi sem elég valóságos és érdekes az Uj Kor hiveinek; amint ezek keresztül mennek a programjaikon, és fizetik is őket, hogy menjenek keresztül a programjaikon, ezek a programok természetesen olyanok, mint egy szinházi program. Lépésenként megmondja ez neked, hogy most mi következik.  Hasonló az oktatás is.  Az oktatás lehet pozitiv vagy negativ, aszerint, hogy mi a célja, es hogy mi a kívánt végeredménye.  Az indoktrinálás nem feltetlenul jelenti, hogy az rossz.  Az azt jelenti, hogy egy doktrinát tanitanak.  Látod, ez a szavak definíciója, és a célja vagy a kimenetele teszi azt jóvá vagy rosszá.

 

De  azt találod, hogy az emberek azért mennek keresztul kulonfele tanfolyamokon, hogy megvásárolják a hiedelmi rendszerüket, és ez általában a hiuságot is simogatja.  Ez egyben azoknak is van, akik eltávolodtak a vallásuktól amelyben felnevelték őket, és amelyet elvetettek.  Kipurcant.  Felesleges az már.  A számukra az már nem felel meg ebben a fázisban vagy korban.  De a következő vallásban megint ugyanezeket a dolgokat fogják ragozni, és a már ismert válaszokat keresik, amelyek hasonlóak azokhoz, amiket epp hátra hagytak.  Ez kell nekik.  Értelmet keresnek az életüknek.  Azokat a szabályokat és előirásokat keresik, amelyek szükségszeruen egy rendszerrel tartoznak ossze, mert félnek az olyan élettol, amiben nincs rend.  És azok amik a Kereszténységből erednek, főként teli vannak szabályokkal és előirásokkal, és dogmákkal, mert hát ebben nevelték fel őket.

 

EZEK AZ  ÖSSZES SZABÁLYOK ÉS ELŐÍRÁSOK VALÓJÁBAN ELSŐSORBAN TÁRSADALMI  KONTROLL CÉLJÁRA VOLTAK  KIADVA.

 

Hát amint mondom, ezek a spontán megjelenő szervezetek, amelyek meditációt és irrealitási technikát tanitottak, és azt hogy hogy menj bele az irrealitásba, tagadva a jelenlétét még az embereknek is körülötted, minthogy azok túl valóságosak, és igy mantrákat kell énekelned arról amit ugyanazoknak az embereknek is tanitanak, hogy semmi sem valóságos.  Semmi sem számit igazán, és ne nézz a negativ dolgokra.

 

Valami pozitivet akarnak hallani egész idő alatt, és ebben semmi uj nincs, mert, mint ez a régi dal mondja neked:

 

Dal:

 

Muszáj a pozitivat hangsulyoznod

 

Küszöböld ki a negativat

 

Kapaszkodj  az igenlésbe

 

Ne vacakolj a közvetitő kismiskákkal

 

Az örömet kell terjesztenünk egészen a maximális hangerővel

 

Srófold a borút le a minimumra

 

Bízz, különben az ördögök rohannak rád

 

Valószinüleg szinpadra lép

 

(Ez utólsó megjegyzés illusztrálására

 

Jonás a bálnában, Noé a bárkában,

 

Mit is csináltak,

 

Amikor minden olyan sötétnek látszott?)

 

Haver, hát azt mondták, hogy jobb ha

 

A pozitivat hangsúlyozod,

 

A negativat félredobod,

 

Kapaszkodj az igenlésbe

 

Ne vacakolj a közvetitő kismiskákkal

 

Nem, ne foglalkozz a közvetitő kismiskákkal

 

Hallasz engem, pajtás, hé?

 

Alan:  Nem akarom azért azt mondani, hogy az személyes tapasztalat nem fontos.  Valojaban ennek az ellenkezője az igaz.  A személyes tapaszatalat, szemben a csoportos tapasztalattal, talán a legfontosabb, mert csak erre támaszkodhatsz, és annak nem kell beleillenie bárki más világába vagy megértésébe.

 

Érdekes, hogy pl. a Katolikus Egyház, az összes dogmái ellenére, sok-sok-sok igazságot feladott az egyéni élettel kapcsolatban, és ezek egyike osszefuggott még egy szellemmel is.  Nem probálták megmagyarázni hogy mi egy szellem – és nem feltetélenul hivták azt démonnak sem.  Azt mondták hogy az a fogadó személyhez volt küldve és csak a fogadó személy érthette meg annak a szerepét.  A fogadó személy dolga volt, amikor a találkozás volt.  Az nemcsak egy találomra való dolog volt.  Tehát, a paranormálisat bizony sosem zárták ki.

 

A problema a Katolikus Egyhazzal az volt, hogy a paranormalisat, legalabbis a dolgoktol valo félelmet a képzeleten es ismétlésen keresztul használták, hogy kontrollálják az embereket, mint azt az összes többi vallások is teszik, beleértve az Uj Kor mozgalmat is. Az Uj Kor mozgalmat azok állitották fel, akik a Szabadkömüvesség piramisának a legtetején vannak, és a magazint úgy hívták hogy: “Az Új Kor”, és azt mondták, hogy “mi egy új föld vallását hozzuk be, amely magába foglalja az összes többi vallásokat”.

 

Azok amelyek a totalitáritarius idők alatt az elmult évszazadok és évezredek során beváltak, azert váltak be, mert ami az emberiséget évezredek óta felcsigázta, az csigázza fel őket ma is, és azért, mert ezek megértik a tudományokat és az emberi lakosságok évezredes történetét, amit archivumokban őriznek  (ez az “ark” “hive”-ja, vagyis, a Noé bárkájának a méhkasszerü nyüzsgése), mondhatnánk, szemben azzal, amit ma a közkönyvtárak adnak neked ma.

 

Ezek tudják, hogy ami izgatott téged, az mindig izgatni fog teged, és a tizenéveseket különösen izgatja az, amit ugy érzékelnek, hogy az felettük áll.  Közel van hozzájuk. Felettük van.  Körülöttük van, és nem véletlen, hogy a kisértetek külonosen aktivan jelennek meg gyerekekek, akik épp most közelegnek a pubertáshoz vagy most mennek keresztül rajta, es akkor aztán ez a dolog elhal vagy kikopik az életükből.  Sokat okoskodtak már ennek az okárol.

 

Valami köze lehet ennek az agy egyes részeihez; a csendes terület, az agynak az a része, amely állítólag, ahogy ők mondják, nem tudja megtalálni a célját.  Ezért hivják ezt a “csendes területnek”, de ez valami olyan, amit valami beindít  a pubertás periódusa alatt, és hiába mondja neked akármennyi tudós, hogy ez lehetetlen.  Ez a fajta dolog nem létezhet igazán, és nyilván, minden egyes igaz személyre valószinüleg többszáz csaló esik kint a világban.  De az egyén számára, aki ezt tapasztalja, ez azért igaznak tünik.

 

Személyesen én szeretném azt hinni, hogy minden tudományos, és el kell fogadnunk hogy manapság dolgokat lehet csinálni tudományosan, ugyhogy ezt nem lehet teljesen elvetni.  De el kell fogadni a személyes élményeinket is az életben, mert az embereknek szükségük van egy cél tudatára.

 

Az emberek mindig azt mondják hogy az igazságot akarják, de igazából nem akarják az igazságot.  Valami olyat akarnak, ami már ismerős.  Garanciát akarnak, hogy amikor az észhez térésnek a következő lépéséhez jutnak, garantáltan bánni tudnak majd vele, de nem ez a helyzet.  Nem mindenki akar igazából felébredni.  Sok ember eljut a felismeréshez az első lépésnél, ami csak abbol áll, hogy megértik hogy mi történik körulöttuk a vilagban, es mi tortenik ővelük, es hogy merre is tart a vilag, es kovetni tudják a beszédeket amiket az elmult kb. száz évben kulonbozo emberek mondtak, es kezdik az egészet megérteni, de ez csak egyetlen szintje az egész folyamatnak.

 

Vannak más szintek sokkal mélyebben, amelyek a médián, a hireken, a talátkozókon  és a közzétett nyilatkozatokon túlmennek,  mert ennek a dolognak van egy igazán okkult oldala.  Egy létező de rejtett oldala, és ezt jelenti az “okkult” (rejtett) szó.  Egy rejtett oldal és egy rejtett vallás, amely az egyedüli mód, ahogyan képesek voltak kézben tartani a célokat, és ez irányította azokat végig az ősi idők óta sok-sok-sok évszázad során, véges-végig.

 

A Szabadkömüvességben van a mondás, hogy  “tökéletesíteni mindent, amit a teremtés tökéletlenül hagyott”.  Ez nem egy új mondás.  Ezt ezer évekkel ezelőtt már mondták, és ezen azt értik, hogy a teremtésben az első szamút, az “emberiséget” kell főként tökéletesíteni.  Ujjáalakítani az embert, hogy jobban fessen.  Nem találomra, összevissza, hanem tudományosan.   Mondhatnánk, célszerüen.  Egy megtervezett ember, egy tervezett célra, és minden mást a természetben újra terveznek, és tokéletesítenek, mert az elitnek egyrészt a természet egy nagy akadályt jelent.

 

Ami igaz, az az, hogy a természet nem is lehet a  baráatod.  Lehet is, meg nem is.  Az az év periódusától függ, meg az évszakoktól, es attól fuggően hogy éppen hol vagy, es a korulmenyektol amelyek közt épp akkor vagy.  Ezt becsuletesen el kell ismernünk.

 

Amikor egy kényelmes meleg házban ülünk, igen könnyü beleesni a propaganda csapdáiba, amit állandóan nyomnak nekünk, es minden media azzal foglalkozik, hogy szeressük a természetet.  Tisztelnünk és szeretnünk kell azt és ápolni.  Ez mind csodálatosan és természetesen hangzik, stb., de a legkorábbi időktől kezdve harcolnunk is kellet a természettel.

 

Amikor fázol és éhes vagy es havazik vagy ömlik az eső, es fák dőlnek le, körülötted pedig villámlik, akkor tudod, hogy a természetnek egy saját szeszélyessége is van, és az végulis, a természet rendjében nem számít, hogy teveled mi lesz.  Éppugy nem számit, mint amikor egy farkas elejt egy őzet.  Csak azert mert mi emberek vagyunk, a természet nem törődik velünk külön.  Ezért a természetet irtó sokat tanulmányozták, és a természet titkain keresztül, a tudományokon keresztül – ezt értik a termeszet titkain – már régóta elhatározták, hogy először megértik azt, majd megváltoztatják, mint minden mást ebben az adott vallásban, amely mindent irányít – és hogy végül uralni fogják azt.

 

 

KONTROLLÁLNI  AKARJÁK  A  TERMÉSZETET.  Minden ami ma történik minden területen, az nem más, mint “tervezett kontroll”.

 

Tényleg itt vannak a kontroll-mániákusok, és nem türnek semmi eltérő nézetet semmiben, amit ma úgy adnak ki hogy politikailag korrekt.

 

És valóban, ezek megprobálják beleerőltetni a negyszögkeresztmetszetü szöget is egy kerek lyukba, inkább, mint hogy elismerjék, hogy nincs igazuk.  Az nem lehetséges.  Láttuk ezt a Szovjetunioban, amikor találtak olyan embereket akik egyszeruen nem illettek bele a Szovjet Szisztémába; akiknek a gondolkodása nem simult bele a Szovjet célkitüzésekbe.  Akik nem szajkozták a megfelelő frázisokat automatikusan, es nem eroszakolták meg magukat hogy elhiggyék azokat, hát azokat az embereket szigoruan megbüntették, mert az ideológia egy roppant-roppant nagy ellensége az emberiségnek.  Az ideológia egy rémitő dolog minden korban.  Az ideológia egy romboló erő.

 

Ebben a vilagban kell különbségeknek lennie.  Találkoztam emberekkel, akik úgymond “baráti vitákat” folytatnak, aztán akard csak nekik azt mondani hogy “hát erről ennyit” és barátian elválni!  Megegyezhetünk abban hogy eltér a véleményünk, és hazamegyünk, és többet nem is gondolunk a dologra, de nicsak, ezek nem tudják ezt ennyiben hagyni.  Nem képesek megállni.  Az ő feladatuk az, hogy rákényszeritsenek téged arra hogy fogadd el az ő véleményuket, és talalkoztam az életemben olyan emberekkel, akik ilyenek voltak, és ez potenciálisan azt jelenti, hogy ezek kontroll-mániákusok.

 

Szóval, akik ott fenn vannak, ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a lent levők közül sokan.  A társadalomban el kell fogadni a különbözőséget, ha békét akarsz.  Ennek igy kell lenni.  Egyébkent minden sablonos.  Nincs szabad gondolat.  Nincs szabad vélemény semmiről.  Még csak egy szabad vita sem lehet semmiről, mert az emberek egyszerüen csoportosan neked mennek és megölnek csak azért, mert te másféle vagy, es a társadalomról ez egy szomoru megállapítás.

 

Tudod, a vallás teli van nagyon-nagyon igaz alegóriákkal.  Ezért adják ezeket nekünk, és a rossz hírt hozó személyt gyakran megöli a tömeg, amely eloszöris hallani akarta azt.  Ez egyáltalán nem igazságkeresés, és ha másfelé fordulsz mint amerre ők akarják hogy menj – másszoval, ha te nem azokat a válaszokat adod nekik amiket hallani akarnak, akkor ellened fordulnak, és ezért van, hogy tradicionálisan az összes vallásokon keresztül az igazságot hozó Messiásokat, vagy hívd őket ahogy akarod, a csőcselék – amely egy időben a követőjuk volt – szóval ugyanez a csőcselek gúnyolja őket, amikor haldokolnak.

 

És ezeket az embereket úgy hívják, hogy a “profánok” (tudatlanok).  Emberek, akik a sötétségben élnek.  Miért vannak a sötétségben?  Mert ott akarnak lenni.  Csak akkor mozdulnának ki a sötétségből egy más helyre, ha garantáalt lenne, hogy az a már meglevő elkepzelesükkel egyező – vagyis, az ő ideájukkal arról, hogy annak milyennek kellene lenni.

 

Igy hát ha emberek megkérdeznek engem hogy hogyan kelek fel, hogyan haladok tovább, én nem adok nekik egy mindenre ráhúzható választ.  Először meg kell győződnöd arról hogy az a személy komoly.  A fejükbe kell belelátnod, hogy kitaláld, hol is vannak ők a saját fejükben.  Mennyit értenek meg valóban.  Mennyit képesek megérteni. Mennyit képesek feladni, hogy megértsenek dolgokat, és a legtobb ember, őszinten szólva, nem hajlandó sokat feladni az ő kedvenc hiedelmeiből.  Igy hát ott vagy ahol a part szakad. Egyáltalán nem az igazságot keresik.  Ezek garanciákat keresnek.  Olyan embert keresnek, aki azt mondja nekik, hogy ugyan-ugyan, ne aggódj.  Minden rendben lesz.

 

 Mások meg azt hiszik hogy megvásárolhatják az igazságot, es valójában azt teszik, hogy választanak egy vallást, amelyet előre eldöntöttek maguknak hogy milyen legyen, úgyhogy elmennek “vallás-bevásárló körútra”,  és az Új Kor mozgalom az elmult 30 évben talán több könyvet adott ki, mint az összes könyvek együttvéve a Kereszténységről, és még meg is rugdalják a kereszténységet.  És minden héten van valami uj divatos vesszőparipa.  Egy új szuper-dumás, aki szuper dolgokat dumál, ami valójában csupa ujra átrágott régi dolog, és meg a szokványos dolgokat is belehúzzák.  Vagy asztronómiát, vagy asztrológiát, vagy tarot kártyákat, vagy teáscsészéből való jóslást.  Ma ez nem igazán divatos, mert az emberek számára ez túl általános, sőt még inga-lengetés is van benne.

 

Vannak emberek, akik keresztül mentek az Uj Kor ingalengető periódusán, es akik nem tudnak egyetlen döntést sem hozni anélkül hogy meg ne lengetnének egy ingát, hogy kitalálják, hogy melyik a helyes irány számukra.  Ez már őrültség.  Őrültség.  Ma az emberek igen félnek már mindentől.  Valami mást akarnak ami megnyugtatja oket, hogy minden rendben lesz, anélkul, hogy saját magukon javitanának.

 

AZ ÚJ KOR MOZGALOM NEM BIZTAT ARRA HOGY NAPONTA KIÉRTÉKELD SAJÁT MAGADAT.

 

Hanem azt teszi, hogy arra tréningez téged, hogy ne vedd figyelembe mindazokat akik körülötted vannak, mert hát te, es saját magad – te  valójában egy jó személy vagy.  Valójaban, csak te számitasz, és senki más.  De minden igazság, minden olyan magasabb rendü igazság, ami valaha az emberek eszébe jutott, az mind önmaguk felett való elmélkedésből származott, mert a többieket körülötted nem változtathatod meg azáltal, ha igy teszel - de sajátmagadon javithatsz.  Te vagy az anyag, és dolgozhatsz a saját javitésodon, és egy csomó ember ezzel nem hajlandó foglalkozni.

 

AZ ÖNMAGAD FELÜLVIZSGÁLÁSA AZ, AMI ELVISZ TÉGED A MEGÉRTÉS KÜLÖNBÖZŐ SZINTJEIRE.

 

Akik nem tudják megérteni vagy elfogadni a tanitást, vagy vegig követni azt, azok a tanár ellen fognak fordulni.  Ez a szokványos viselkedés.  Ez a szokványos viselkedés, időtlen időktől fogva.

 

A “Matrix” filmben Morpheus Neo-nak csak az igazságot igérte.  Ez minden.  Nem ajanlott fel neki egy kellemes valaszt.  Egy kenyelmes magyarazatot.  Egy kellemes befejezést  barmire, hanem csak háziasított embereket abban amit mi “civilizációnak” nevezünk, ahol születésüktől kezdve arra idomitották őket, hogy irányitva legyenek, hogy elfogadják, hogy őket irányitják – és ez valojaban egy nemrégi jelenség.  Legalábbis, a kifejezett megnyilvánulásában.

 

Azt tanitják nekunk, hogy minket jol irányitanak, de az embereknek garanciák kellenek arra, hogy őket jol menedzselik, fuggetlenul az agykapacitásuktól vagy a megértési képességuktől.  Biztositékot akarnak, hogy nem lesz szenvedés.  Semmi kín.  Az emberek csak élvezni akarnak.  El akarják kerülni a szenvedést és örömöt akarnak.  És az 1950-es évektől egyfolytában ezt tanitották nekik.  Ez egy hatásos modja az emberek kontrollálásának, mert ahhoz hogy felismerd hogy mi folyik körülötted, ahhoz fel kell ébredned, körülnézned, és magadra venni a fajdalmas dolgokat is.

 

A kultura-kreálást nagyon jol értik, es ez jelen volt mindenütt, ahol a valóságot készen adni lehet az embereknek. A nehéz része annak a beinditása, vagyis, ha kevés kiinduló anyagból épitik azt fel.  De ha egyszer beindult, akkor már egyszeruen csak változtatod ahogyan mész előre, és Plato ezt mondta: “a valtozasokat elszenvedő generácio az ellenkezoje volt, mint akik azokat nekik adták használatra”.  Valójában ők veszik azt eszre utólsónak.  Ezek tapasztalati igazságok.  Ezeket ujra-meg ujra kiprobálták.

 

Ami helyes, az lehet helytelen. A helytelen lehet helyes, es a közönség, aki hipnotizált módon csak caplat az életen keresztül, sose veszi észre, és nem tesz fel kérdéseket, hogy miért van mindez?  Ez egyszeruen nem történik.  Az emberek onnan tudják hogy ők mit akarnak, hogy tudják, hogy mások mit akarnak.  Igy mükodik a tömegek agya.  Nem akarnak eltérőek lenni, és ha holnap egy uj divat jön, és ha az összes menők, az egész menő banda ráugrott, akkor mindenki más követi őket, mert nem akarnak különbözőek lenni.  Ugyanolyanok akarnak lenni.

 

Szomoru ezt megallapitani, de ez egy igaz kijelentés.  A kultura teli van fétisekkel, bálványokkal, amiket úgy adnak oda a népnek, és azok úgyszólván leborulnak előttük. Mindezt ujra meg ujra meg ujra csinálták.  Kiprobálták és bevált, mint egy laborban. Mint egy klinikai laborban, ahol mindent megfigyelnek, és ismételnek ujra meg ujra.  A kulturát a legkönnyebb létrehozni és a közönségbe beletölteni, és az igen könnyen elfogadja azt.

 

A valóság nagyresze, amiben élünk, a szó igaz ertelmeben egy “illuzio”, szemben az Uj Kor “illuzio”-ja jelentésével; a kultura nagyreszt egy illuzio.  Nagy resze annak ami tortenik, egy illuzio.  Az illuzio, az egy torzitása valaminek, ami valosagos, mint pl a tükörkép egy tükörben, amikor rásüt a nap.  Egy szobában ez illuziót kelthet.  Valóságos, de nem az elsődleges ok, szemben a hallucinációval, ahol nincs semmi, és te mégis látsz valamit.  Ez a különbség.

 

Az Uj Kor mozgalomban, egy illuzió inkabb rokon a “hallucinacio” kifejezessel.  Megprobálják azt mondani az embereknek hogy semmi nem valóságos egyáltalán, es arra idomitják őket, hogy elhiggyék ezt, és azok meg penzt is fizetnek azért, hogy ezt tanitják nekik.

 

Dal:

 

Hadd vigyelek magammal, mer’ megyek az Eperföldre.

Semmi nem valós, semmin nem kell felakadni.

Eperföld, örökre.

 

Az élet könnyü ha behunyod a szemed, amit látsz az ugyis csak félreértés.

Kezd nehéz lenni hogy vidd valamire, de minden rendben lesz, nekem igazán nyóc.

Hadd vigyelek magammal, mer’ megyek az Eperföldre.

Semmi nem valós, semmin nem kell felakadni.

Eperföld, örökre.

 

Azt hiszem, senki nincs fent ezen a fán, vagyis hát, lehet magas vagy alacsony.

Tudod, nem fogod fel igazán, de ez oké, vagyis, azt hiszem, nem is olyan rossz.

 

Hadd vigyelek magammal, mer’ megyek az Eperfoldre.

Semmi nem valos, semmin nem kell felakadni.

Eperfold, orokre.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Alan: Es a rettentőn begyulladtakkal ez jól bevált, mert azok a valósággal ugysem tudnak megbirkózni. Ezek inkabb szeretik ha valaki azt mondja nekik hogy  itt vagyok melletted, es ne aggodj, mert semmi nem valóságos egyébként sem.  Ez nagyon megnyugtató, ha egy feledkezéses pszichózisban akarsz élni, és ha az élet rémitő lett sok embernek.  Ismét, ez része a Rendszernek.

 

Aldous Huxley a Berkeley-ben mondott beszédében, amit ezen a web lapon megtalálsz, és hallgathatod is, leirja ezt a folyamatot.  Ezt mondta:  “Az emberek nagy része ugyis boldogtalan”.  Hát ő csak tudja, mert ő egy uralkodó elithez tartozott a maga idejében, és olyan családokból származott, amelyek specializálták magukat az olyan fajta társadalmak létrehozására, amikben ők éltek.  Ők kreálták a félelmet, a rémületet, a szegénységet, az aggódást, annak az egész termeszet-ellenességét.

 

Igy hát persze egész magabiztosan mondhatod, hogy a legtöbb ember “boldogtalan”, mert egy “természetellenes életformában” él.  Angliában és Europa más részein ezek valojában egy rögzitett tipusu gazdaságban éltek, és ez a gazdasag igazán tökéletesen ki volt alakitva a pénzrendszerrel és a kormányzási rendszerrel, és a népszámlálással.

 

Igen jol tudták hogy átlagosan mindenki mennyit keresett.  Tudták, hogy mennyire volt szukseged ahhoz hogy megélj és kifizesd a lakbért, és azokban az időkben a 60-as es 70-es években Angliában és Európa legnagyobb részében a legtöbb ember bérlő volt.  Tudták, hogy egy talán kettagu család fenntartása és táplálása mennyibe kerülne, és az emberek egyszerüen nem tudtak egyről-kettőre haladni.  És a hitelt nem hajigálták utánuk ugy, mint ahogyan a hitelkártyákat manapság hajigálják az ember után.

 

Igy hát az emberek nemrég még lótottak-futottak és aggódtak az alapvető dolgok miatt, az élet legszükségesebbjei miatt is.  Ez volt a fő gondjuk: az alapvető dolgok.  Manapság morgolódnak olyan dolgok felett amiket akarnak, de amikre nincs is igazán szukseguk, mert arra tanitották őket, hogy jutalmazzák meg saját magukat minden hó végén. Ez a jutalmad azért, hogy húzod az unalmas igát.  Idomítva, mint az állatok, érted?

 

Szóval, visszatérve a kérdéshez: “mi is a valóság?” , “Milyennek kellene a valóságnak lenni?” , és “Mi a meghatározása annak hogy valóság?”

 

És még mielőtt elkezdenénk ezt az utazást, igazán el kell hogy gondolkozz mindazokon a dolgokon, amelyek az életedben történtek; a saját élményeiden, ugy értem, kritikusan.  Nem szépitheted meg az eseményeket a saját életedben, amikor nem voltál valami büszke arra amit csináltál, amikor bármit mondtál, mert az mindenit érint körülöttünk, amint keresztül megyünk az életen.  De mindenki ezt teszi.

 

Egy kurta kis szó, amikor épp csak megállsz egy uzletnél siettedben, és nem üdvözölsz valakit hogy “jónapot”, csak épp azon a napon, mert siettél, hát annak következményei vannak azokra nézve, mert talán szükségük volt arra a kis “jonapot”-ra azon a napon, és mégis, mi nem mehetunk neurotikusan végig az életünkön vagy nem aggódhatunk miatta folyton, de elképesztő, hogy mennyi emberre vagyunk hatással naponta.  Ez nem jelenti hogy a béke érdekében másokat ajnározva kell végig élnünk az életünket.

 

MINDÍG  KI  KELL  MONDANI  AZ  IGAZAT.   Különben, valaki uralkodik valaki más felett.  És embereket nem kell megsérteni vélemény-eltéréssel, és az embereknek nem kell dogmatikusnak sem lenni ezzel kapcsolatban, mert  ez esetben a dologból egy harc, egy hiúsági kérdés lesz. 

 

ÉS AZOK AZ EMBEREK AKIK AZT AKARJÁK HOGY NEKIK MINDIG IGAZUK LEGYEN, ahelyett hogy AZ IGAZSÁGOT KERESNÉK, AZOK NEM AZ IGAZSÁGOT AKARJÁK, ez nyilvanvaló.

 

A személyes igazságkeresés utja hosszu lehet, és ez egy örökös folyamat, es minden alkalommal amikor felismersz valamit, akkor rájössz, hogy még több tennivalód van.  Olyan ez, mint egy hegy tetejére feljutni, és csak akkor veszed észre, hogy azon túl van egy magasabb is, és néha lemégy azokba a völgyekbe, és azt mondod: “Istenem, semmi sem történik, áll az agyam.  Az agyam nem müködik rendesen.  Semmi nem jut eszembe”.

 

De valójában akkor az agyad épp feldolgozza, elemzi az ismereteket, amiket addig a pillanatig szereztél, és aprólékosan kell értékelned azt - amikor aztan ez megtörtént, hirtelen megindulsz az ösvényeken a következő hegy felé. Ez igy megy.  És ez nem jelenti azt, hogy minden élményed ugyanaz lesz mindenki más számára is, és azt sem jelenti, hogy valaha is megigerheted ezt nekik, mert sok ember nem tud oda elmenni ahova te elmentél.

 

Andrew Lloyd Webber talán nem is szándékosan irt egy dalt az “Evita”-hoz, a daljátékhoz, es abban a dalban valoban leirja, hogy hol is állnak az emberek.  Azok az emberek körülötted, akikről azt hiszed hogy magabiztosak es mindenük megvan,  mert az emberek látszatot keltenek. Nem akarják bevallani hogy szenvednek.  Felteszünk egy álarcot másokkal szemben, mert nem lehetünk nyiltak az emberekkel, és aztán nem jutunk semerre azoknak a VÁLTOZÁSOKNAK a teruletén, amiket MUSZÁJ végrehajtani.  Hagyjuk azokat, akik magabiztosnak látszanak, uralkodni azok felett, akik nem olyan magabiztosak, és igy mindig tiranniában kötsz ki, mert a pszichopaták átveszik az uralmat.

 

Igy hát ma ejjel ezzel a kis csevegéssel válok el tőled, mint mindig.  Semmi előre való meggondoltság nincs a dalban, amit Andrew Lloyd Webber irt.  Jóéjszakát.

 

Dal:

 

Nem várom hogy a szerelmeim tartósak legyenek

Sose ringatom magam abban hogy a álmaim valóra válnak

Hozzászoktam a kuzdelmekhez, igy már várom őket

De azért utálom őket – te nem igy vagy?

 

Hát most mi lesz? 

             Egy uj bőrönd egy uj hallban

Hát most mi lesz? 

             Vedd le a képed egy másik falról

Most hová megyek?

             Majd elboldogulsz, ez mindig sikerült

Most hová megyek?

 

Ujra es ujra mondtam hogy nem érdekel

Hogy a ború nem hat rám, hogy belül edzett vagyok

De mindig, ha fontos, elhagynak a szavak

Akárki megsebez – és ezt meg is teszik

 

Hát most mi lesz? 

             Egy uj bőrönd egy uj hallban

Hát most mi lesz? 

             Vedd le a képed egy másik falról

Most hová megyek?

             Majd elboldogulsz, ez mindig sikerült

Most hová megyek?

 

Hivj három hónap mulva és tudom, jól leszek

Talán nem igazán, de túlélem valahogy

Nem tudom felidézni mind a rossz pillanatot, nevet és helyet

De ez nem vigasztalás – itt van a pillanat

 

Hát most mi lesz? 

             Egy uj bőrönd egy uj hallban

Hát most mi lesz? 

             Vedd le a képed egy másik falról

Most hová megyek?

             Majd elboldogulsz, ez mindig sikerült

Most hová megyek?

             Haggy békén, ne kérdezd.

 

                                                               

                                                                             Fordította:  Filantróp